Gyaloglásra, mozgásra biztatja a nagyszülőket a volt világbajnok tájfutó.
Sok évvel ezelőtt egy kullancs miatt majdnem meghalt, nem gyógyult meg teljesen. Monspart Sarolta azt mondja, nem él vissza a betegségével, de akinek csak teheti megmutatja, hogy ő problémás mozgással is minden nap tesz egészsége megőrzéséért.

Nem volt könnyű időpontot egyeztetni Monspart Saroltával. Az egyik nap beszédet írt, a másik nap beszédet mondott, aztán csomagolt, mert utazik. Végül abban maradtunk, hogy menjek fel hozzá, vizet, kávét kapok, de finomságra ne számítsak, mert nem tud sütni, főzni. A korkülönbség ellenére magázódni nem lehet vele, a tegeződés természetesebb neki. Volt tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok, az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Habitusa, aktivitása, akarata 73 éves kora ellenére sem változott. Az életműdíjas sportolóval az Idősek Napja alkalmából beszélgettünk.

– Nem akartam én nyugdíjba menni, 68 éves voltam, amikor elküldtek. Belepusztulnék, ha nem tudnék valamit csinálni. Kérsz kávét, üdítőt? Ilyenek vannak ám.

– Nem kérek köszönöm. Min dolgozol most?

– Régóta mondom az Idősek Tanácsában, hogy segítsünk a nyugdíjasoknak abban, hogy mozogjanak. Minden műsorban főznek, mindenütt van recept, de arról, hogy az elfogyasztott ételt miként mozogjuk le, nincs szó. A nyugdíjasok nagy százaléka utoljára a testnevelés órán mozgott sportosan.

– A vidéken élők biciklivel mennek a temetőbe, gyomlálják a kertet, ellátják az állatokat. Ez nem elég?

– Nem. Ezeket nem azért teszik, hogy ők maguk regenerálódjanak, kikapcsolódjanak.

Mint mondja, nagyon fontos, hogy ne csak a légzőrendszert, a keringést vegye igénybe az ember, a lélek ugyanannyit számít. Szerinte a 60, de főleg a 70 éven felüliek többsége egyáltalán nem foglalkozik magával, és ez baj.

– Annyi rabszolga nagymamát látok a gyermekek, unokák mellett. Persze, mindenki eldöntheti, hogy mit vállal. Ha akár ezt, de sokáig szeretné csinálni, legalább hetente háromszor egy órát, de ami még jobb, minden nap egy bő fél órát szánjon magára. Ennek a legegyszerűbb módja a gyaloglás.

– Ezért jött létre az Országos Gyalogló Idősek Klubhálózata?

– Pontosan. Képzeld, mostanában olyan jó kinézetű csajok jönnek. Most már ugye több mint 200 ezren nyugdíjba mentek 40 év munkaviszony után. Ők még fiatalok. De még nekik is fontos a mozgás, ha nem adnak magukra, nem a természetbe, hanem hamarosan az orvosi rendelőbe gyalogolhatnak. A gyaloglás nálunk két dolog miatt jó. Sportos, hiszen gyorsabban, lassabban szedjük a lábainkat. És kialakul egy közösség. Elmondjuk, elhencegünk vele egymásnak, hogy mi jó dolog történt velünk, és elmondjuk a bánatunkat is. Megbeszéljük, hol érdemes vásárolni. Fontos az is, hogy a klub tagjai mindig ugyanott, ugyanabban az időben találkoznak. Mi már teát, kávét iszunk, vérnyomáscsökkentőt szedünk, bizony gyakran megyünk a mellékhelyiségbe. A találkahely kiválasztásánál ez is szempont. És persze a rendszeresség.

Monspart Sarolta Budapesten három kerületben vezet gyalogló klubot, de vidéki nyugdíjasklubokban is népszerűsíti a mozgást. Azt mondja, szinte mindig kérik az idősek, hogy induljanak el, gyalogoljanak együtt.

– Képzeld el, Solton voltam, már nagyon lógott az eső lába, de mi akkor is mentünk. Voltunk vagy száztízen. Mindig, mindenhol elmondom: dolgoztunk 40-50 évig, és felvesszük a nyugdíjunkat még ugyanennyi ideig. Ehhez nem kell sokat tenni, csak sokkal kevesebbet enni, és sokkal többet mozogni. 60 éves kor után csak kistányér legyen otthon, a nagyot adjuk tovább. 70 után csak a teáscsészealj maradjon. De nagyon kiszúrtam magammal, mert ez nekem sem megy. Úgyhogy kitaláltam, hogy 75-ig meg lehet púpozni a csészealjon az ételt, mert 80 után már tényleg szigorú mértéket kell tartani, jön a mokkás kávés tányérka.

– A nagymamák már ne egyenek sütit?

– Csak nagyon ritkán. Ebédre pedig kevés köret, kevés hús. A csirkemellet én már csak natúr sütöm.

– Ezt a férjed is bírja?

– Egy kicsit már megszokta. Amúgy mázlink van. Itt a Széll Kálmán tér környékén könnyű dolgunk van, lemegyünk a piacra, van két jó török kifőzde. Sok zöldséggel, finom ételeket főznek, leves is van a menüben, és még olcsó is.

– Tehát tényleg nem főzöl?

– Ritkán. Én edzésterveket írok futóknak, járok a gyalogló klubba, ez sokkal fontosabb.

Azt mondja, aki 6-8 hétig rendszeresen mozog, például gyalogol, biztosan észreveszi magán, hogy rugalmasabb, kreatívabb lesz, nagyobb lesz az önbizalma, önértékelése. Szerinte fontos, hogy a nagymamák és a nagypapák jó állapotban legyenek.

– Mennyi idő alatt mozgunk le egy adag csirkepörköltet nokedlival?

– Vegyünk egy egyszerűbb példát. Fél zacskó ropit simán megeszünk a tévé előtt. Többet is, de mindegy. Az 100 kalória. Ezt egy sovány, 60 kilós nyugdíjas 20 perc keringővel dolgozza le, vagy 40 percig fejheti a kecskét. 1 pár baromfivirsli után egy 65 kilogrammos ember 2 órán át mosogathat a vendégek után. 1 darab vajas pogácsa után egy 75 kilogrammos ember 35 percig kapálhat a gyümölcsösben.

– Na de a nagymamák mégis csak a sütijükről híresek. Az unokáknak se süssenek?

– Nekik sem kell ötféle sütemény. Ha a kicsi gyermek kövér, 80 százalékban felnőttként is kövér marad. Megszokja, hogy az édesség az jutalom. De nem bántom én a nagyikat. Mindig elmondom nekik, főleg vidéken, hogy ők bűvészek. Nem is értem, ilyen kicsi nyugdíjból, hogyan tudnak egyáltalán megélni, és még jó nagyokat sütni, főzni is.

– Az, hogy a kullancs okozta, maradandó állapotot okozó enkefalitisz ellenére ma is aktív életet élsz, erőt adhat egy betegeskedő, kesergő idős embernek?

– Nem ez a döntő. Sokan elmondják, mennyit imádkoztak értem 1978-ban, amikor egy hétig mentem a halál felé. Két erdészbácsi meghalt mellettem az intenzív kórteremben. Valószínűleg az én élsportoló szervezetem sokkal jobban tudott regenerálódni. Nem élek vissza a betegségemmel, de élek vele. Elmondom, hogy tessék itt vagyok, sánta vagyok, mégis tartom magam. És ha a szkeptikusok még azt is látják, hogy a nagy fenekű Mariska néni gyalogol velem, akkor ők is könnyebben elindulnak.

– Futsz még?

– Nem. Sokáig elindultam versenyeken a betegségem után, de mindig utolsó lettem. Ez nem tett jót a lelkemnek. Ma már csak gyalogolok. Ha másért nem, a kutyát minden nap le kell vinni. Mondom is a szingli lányoknak: nincs az a jó hapsi, akihez ne lehetne odaküldeni a kutyát. Utána jöhet az ismerkedés. Én a kutyát orvosi receptre íratnám fel majd mindenkinek. Aki jó hapsit akar, az jó nagy kutyával kezdje. Aki csak gyalogolni szeretne, annak egy kicsi is jó lesz.
Család.hu

GONDOLAT:
Ön tesz-e az egészségéért? Hogyan?
Tapasztalta már meg a mozgás örömét?
Örömmel vesszük, ha megosztja gondolatait, tapasztalatait!

2 válaszok
  1. Pintér Gáborné
    Pintér Gáborné says:

    59 évesen napi rendszerességgel 15 perc gyógytornát vagy vénástornát végzek és 40 percet sétálok. Heti rendszerességgel 1 órát tornázom közösségben és 1 órát néptáncolok. Ezek közü valamelyik kimarad lelkiismeretfurdalásom van. Minőségi életet szeretnék élni később is és az unokáimmal játszani. Kívánom, hogy ébredjen rá mindenki arra milyen fontos az egészsége.

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.