Bevezető gondolat
Jézus azt mondja: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Számomra rendkívüli ez a mondat. Felemelő. Vigasztaló. Reményt és erőt adó. Távlatokat nyitó.
Annyiszor megtapasztaltam már az életemben, hogy minden olyan zavaros, sötét volt körülöttem. Nem tudtam, merre menjek, mit csináljak, hogyan döntsek. Mindig azt kértem Istentől: adjon nekem Világosságot! Vagyis valamiféle felismerésre, megvilágosodásra vágytam.
Most döbbenek csak rá – ahogyan ezt a szentírási mondatot olvasom -, hogy igazából magára, Jézusra vágytam.
Számomra ezt jelenti a húsvét: nem magam körül, a sötétben „botorkálok”, hanem enyém lesz az életem Világossága, Jézus. Egyesülhetek vele a szenvedésben és a feltámadásban is.
Jöjjön velem ezen a 6 napos lelkigyakorlaton, hogy együtt jussunk el a sötétségből az Úr világosságára – a Nagyhét szentírási szakaszai által!
MILYEN GONDOLATOKAT, ÉRZÉSEKET, ELHATÁROZÁSOKAT VÁLTOTT KI ÖNBŐL A MAI NAP ANYAGA?
Képzelje el, hogy Jézus itt ül vagy áll Ön mellett. Mit mondana neki?
Ha teheti, kérem, ossza meg velünk gondolatait!
Ha Jézus mellettem állna nemsok szó jönne ki a számon csak leborulva előtte sírnék és sírnék Ő pedig a fejemre tenné a kezét…. Sokáig voltam gödörben, sötétségben és Ő hagyta! Sokszor kálltottam a mélységből, de csak a számból nem a szívemből jöttek ki a szavak. Aztán történt valami amit magam sem tudok megfogalmazni. Jézus vezetett ki a sötétből, Ő az én világosságom. Közben sok olyan – érdkes de, jó – dolog történt velem amit nem tudtam megmagyarázni, már néha azt gondoltam „becsavarodtam”. Lelkivezetőm helyre tesz bennem dolgokat, tanulom ezt a a nagyon jó érzést. Boldog vagyok és minden apróságnak tudok örülni. Körülöttem minden „kisímult”. Munkámat, szolgálatomat eddig kényszerűségből tettem, ma már én lettem a közösség tiszteletbeli nagymamája, és ez a számomra hatalmas kitüntetés. Ezek a hátrányos helyzetű gyerekek megérezték bennem a változást, s az ő szeretetekből töltekezem szemükben Jézus mosolya tükröződik.
Köszönöm, hogy ezeket elmondta.
Hálás vagyok, hogy Te vezetsz Jézusom! Köszönöm a FÉNYT! Add, hogy mindig lássam a sötétségből a kivezető utat! Szent Lelked szeretete, ölelése, legyen velem és családommal minden nap. Ámen!
Köszönöm Úram a napi kegyelmeket és kereszteket amivel megajándékozol!
„Benned bizom te vagy az úr,
Már nincs mit félnem,mert bennem élsz,,
„Te vagy a fény a szívemben Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét. Te vagy a fény a szívemben Jézus, Krisztus jöjj, Te vezess utamon!”
Drága Jézusom! Tudod… nagyon szeretlek, és vágyom utánad, de nekem is pont az a bajom, mint sok más gyarló embernek, hogy mindig olyankor kerülök lelki mélypontra, amikor magam körül mélységes VAK sötétet tapasztalok meg – és abban már azt érzem – szinte TÉGED SEM LÁTHATLAK MEG!
Hogyan érhetem el, hogy ebben a lelki sötétségben is rálelhessek a TE VILÁGOSSÁGODRA?
Könnyű volt – pl. MEDJUGORJÉ-ben – amikor minden ragyogott körülöttünk, a SZENTLÉLEK szinte dalolt a szívünkben, azt éreztük, hogy a Menny összeér a Földdel! Ott egyszerűen láttam a FÉNYT, és nem voltak kétségek bennem sem, hiszen a velem történő események annyira megemeltek.
De mi van akkor, amikor minden összeomlik, amikor egymás után jönnek a megoldhatatlan problémák, próbatételek az Életünkben? Szenvedünk, mondjuk is magunknak… IGEN, tudom, mi VELED szenvedünk, de közben mit élünk meg?
Mi, akik Téged olyan nagyon szeretünk és egyértelműen döntöttünk Melletted, bizonyos, hogy hittel lépkedünk tovább, és nem hátrálunk meg, de azért fizikailag mégis azt éljük meg, hogy csak tapogatódzunk a vak sötétben.
Mondok Neked egy nehéz példát – pl. amikor gyógyíthatatlan betegséget kell elfogadnunk, magunk vagy a közvetlen társunk esetében – tudjuk, hogy már emberileg senki sem tud segíteni, sőt – megtanuljuk lassan azt is, hogy Te sem – akarsz minket minden esetben csodás módon meggyógyítani, mert Neked sokkal nagyobb terveid vannak velünk! Bízunk Benned, de testileg mégis egyre gyengébbek és elesettebbek vagyunk ….
Ilyenkor annyira szégyellem, de nem vagyok erős és nem vagyok példamutatóan bátor sem, csak viselem a keresztemet, de nem tudom magamat megemelni vagy másokat is lelkesíteni, mert tényleg azt érzem – nem látlak a sötétben, hogyan tanulhatnám meg LÁTNI A FÉNYEDET a vaksötétben is? Szeretnék ezen a lelki gyakorlaton erre a kérdésre választ kapni Tőled!
https://www.youtube.com/watch?v=Hk1wA20pglo
IMA – melyben kérem a választ Jézustól
Köszönöm Jézus, hogy meghaltál értünk a kereszten,köszönöm,hogy ennyire szeretsz bennünket.”Te vagy minden kincsem,sokat jelentessz nekem.Köszönöm,hogy mindennap megtart a kegyelem.”
“Jézus életem, erőm, békém. Jézus társam, örömöm. Benned bízom, Te vagy az Úr! Már nincs mit félnem, mert bennem ÉLSZ, már nincs mit félnem mert bennem ÉLSZ! – Ezt énekelem.
„Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek.”
Ezzel a vigasztaló gondolattal kérek erőt Uram Jézus a nagyheti elhatározásaim áldott megvalósításához.