1990. novemberét írjuk, vonulnak ki a szovjet csapatok, véget ért a taxis blokád. Két 24 éves fiatalember utazik hazafelé a vonaton, mire az egyik megszólal:

– Te, ez a világ valahogy nem jól van összerakva. A székesfehérvári mozi előtt a kukoricapattogtató 2 este annyit keres, mint én 1 hónap alatt a VIDEOTONBAN.
Mire a másik:
– Akkor pattogtassunk kukoricát!
És így történt.

1991-ben két 25 éves kukoricapattogtató a szezon elmúltával otthon zacskózza a pattogatott kukoricát a környező kocsmárosoknak, mikor az egyik megszólal:
– Te szerintem ez nem fogja fedezni a megélhetésünket, de mondjuk, keretezhetnénk képeket, a kézügyességünk is elég jó, lehetnénk akár dekoratőrök is.
Mire a másik:
– Lehetnénk.
És így történt.

1992-ben két 26 éves kukoricapattogtató, képkeretező, dekoratőr házhoz szállítja a bekeretezett képet a megrendelő néninek.
A néni így szól:
– Fiúk, kitört a konyhaablak, nem üvegeznétek be?
– Dehogynem!
Kilépve az ajtón összenéznek:
– Tényleg, lehetnénk üvegesek is!
És így történt.

1994-ben a két 28 éves kukoricapattogtató, képkeretező, dekoratőr és üveges szabja az üveget. Az utcabeli temetkezési vállalkozó így szól:
– Annyi mindent csináltok már, miért nem gyártotok koporsókat, arra mindig van kereslet.
– Ha megveszed…?

Bors Attila, ügyvezető

– Így tehát 1994. november 1-én megalakult a BÍ’BOR-FA Bt., mint koporsógyártó cég. A koporsókat egy 3*4 m-es kis „műhelyben” kezdtük gyártani, ezt követte az ablak-, majd a bútorgyártás. Számos tevékenységgel foglalkoztunk a kezdetekkor – csincsillatenyésztéssel, kenyérszállítással többek közt – annak érdekében, hogy a jelenlegi főtevékenységeink megalapozásához tőkét teremtsünk – vallja Bors Attila, ügyvezető.

Egy véletlen beszélgetésnek köszönhetően merült fel, hogy a temetkezési vállalkozó számára is tudnánk munkát végezni, neki volt is rá igénye, így elkezdődött a közös munka. Fontos megemlíteni, hogy a kezdetekkor jóval olcsóbbak is voltunk, mint a konkurencia.

– A társam, Borbíró Frigyes, gépészmérnök, én magam pedig elektronikai műszerészként végeztem, tehát egyikünknek sem volt faipari végzettsége. Azonban, mikor a temetkezési vállalkozóval megállapodtunk, tudtuk, hogy szükségünk lesz szakemberekre. Az öcsém asztalos volt, akkoriban a helyi faipari szövetkezetben dolgozott. Ő és az egyik kollégája – akié a 3*4 m-es első műhelyünk is volt – segített nekünk, néhány egyszerűbb gépet is be tudtunk szerezni. A szakértelmet tehát a testvérem és a kollégája biztosították.

A későbbiekben a társam és én üvegezéssel foglalkoztunk, a testvéremék pedig az asztalos feladatokat látták el, emiatt mi négyen alapítottuk a betéti társaságot. Nem sokkal ezután pedig több alkalmazottunk is lett.

Így indult a BÍ’BOR-FA Bt., amely  kül- és beltéri nyílászárók, ezen belül is kiemelten műemlék nyílászárók gyártásával, illetve egyedi, de nagyobb volumenű belsőépítészeti munkákkal (bútorok, falburkolatok) foglalkozik.

Itt többet megtudhat a cégről »

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.