Képtalálat a következőre: „pillangó”A pillangó csúnya hernyóként éli le élete nagy részét, és szépségének pompájában pusztul el. Milyen jó, hogy az emberi lét nem ilyen, folyamatosan veszítünk el dolgokat: erőnket, szépségünket, ragyogó emlékezetünket, friss elménket, munkabírásunkat, de a legértékesebbet az idő nem veheti el, azt, hogy életünk minden pillanatában képesek vagyunk szeretni.

Szánalmas, amikor valaki magát lefagyasztja huszonéves korban, és negyvenen túl is aszerint viselkedik, öltözködik, él, és ha észreveszi, hogy már nem tökéletes a konzerválás, akkor kétségbeesik. Ezek az emberek valami szörnyű dologra vállalkoznak. Nem az a feladatunk, hogy egész életünkben sihedert játsszunk! Megvan a szépsége annak, amikor életed első bálján a táncban sokan megforgatnak, majd saját esküvődön a menyasszonyi táncot járod párod karjaiban. De szép a lakodalmán büszke örömmel megtáncoltatni azt, akinek te adtál életet, akinek kezét más kezébe helyezed. Hiszem, hogy megvan a szépsége annak is, amikor az ember nagyszülő lesz, és látja, hogy bár nem ő az atyja, anyja az unokának, mégis valamilyen módon belőle fakadt az élet. Nemzedékek jönnek egymás után. Elindul egy érték vándorútra. Szavaid, tetteid, mint a vízbe dobott kő, gyűrűket indítanak tova gyermekeid életében.

Kudarcaidat, korlátaidat, gyengeségeidet megtapasztalva ne rúgj fel magad körül kétségbeesetten mindent, eldobva családodat, mint egy elnyűtt, kinőtt ruhát, amelyről úgy érzed, gátol önmagad megvalósításában! Bárhová menekülsz, önmagad viszed: gyengülő erődet, nyavalyáidat. Egy fiatal, új társ csak ideig-óráig tudja feledtetni nyűgeidet, de megszüntetni nem képes őket. Felrobbantott családi életed romjain képtelenség önfeledten újrakezdeni mindent egy másik emberrel.

Adná az Isten, hogy sehol ne torpanjon meg a léted, merj bátran, mindig előremenni! A mába hajló holnap előtt ne a szorongás, hanem az Istenbe vetett bizalom vezesse lépteidet, mert ő, aki megajándékozott a gyermeklét, a serdülőkor, a felnőtt élet szépségeivel, meg akar ajándékozni az időskor érett gondolkodásával és végül a vele való találkozás tiszta örömével.

Uram, Istenem, add, hogy életem minden szakaszában meglássam és elfogadjam azokat az örömöket, amelyeket te nagylelkűen felkínálsz nekem! Ámen.
Böjte Csaba

Magyar Kurír