Paulus Frigyes orgonaépítővel a kezdetekről és a vállalkozást alapító édesapjáról  beszélgettünk.

id. Paulus Frigyes

– Idősebb Paulus Frigyes Budapesten és Hamburgban tanulta a szakmát. Kezdetben trombitás volt, hangszerkészítőként pedig a rézfúvós hangszerek készítését tanulta ki – emlékezett vissza az ifjabb Paulus Frigyes.
Az ’50-es években egyik pillanatról a másikra megszűnt az üzem, ahol dolgozott, akkor került az orgonaépítő műhelybe. Itt először fémsípokat készített, ahonnan átkerült a szerelőüzembe, ezt követően pedig „kitanulta” a szakma csínját-bínját.

A nővérem 1957-ben született meg, akkor hagyta ott édesapám az üzemet, ugyanis nem volt jövedelmező akkoriban ez a szakma, jóval kevesebb volt egy orgonaépítő fizetése, mint másoké. Édesapám évekig mással foglalkozott, majd – a szintén orgonaépítő – nagybátyámmal a ’70-es évek elején kezdtek együtt dolgozni. Sajnos nem volt túl sikeres az ő együttműködésük, ezért édesapám elkezdett egyedül dolgozni.
Akkoriban nagyon kevesen foglalkoztak ezzel a tevékenységgel, ráadásul ebben az időszakban jutottak el oda a plébániák, hogy kijavították a háború okozta sérüléseket a templomokon. Ekkor kezdték egyre többen javíttatni az orgonákat is, tehát egyfajta fellendülés indul el az iparágban.

1987-ben vettem át a vállalkozást. Ekkor egyre több nehézséggel szembesültünk, például az ÁFA bevezetését követően egy évig szó szerint egyáltalán nem volt megrendelésünk, még csak hangolásra sem. Ennek ellenére talpon maradtunk, évente pedig legalább egy teljesen új orgonát fel is építünk. Emellett pedig jellemzőbb a restaurálási és átépítési tevékenység a mindennapjainkra.

ifj. Paulus Frigyes

Vegyipari szakközépiskolába jártam, közben pedig – főként nyári munka keretein belül – már én is foglalkoztam kisebb munkákkal, például orgonatisztítással. Szívesen foglalkoztam volna vegyészettel, de még idejében megtudtam, milyen komoly nehézségei vannak. Így kerültem végül édesapám mellé, hiszen a kézművesség és a barkácsolás is érdekelt. Magát a mestervizsgámat 1994-ben szereztem meg.

A ’90-es évek második felétől ismét értékelik a mechanikus orgonákat, ismét foglalkoznak velük, így azóta mi is szinte csak ezekkel foglalkozunk. Az évek során mindenféle orgonával találkoztam, úgy érzem, ez nagy előnyöm, ugyanis nem találgatok, ha javításról, vagy építésről van szó, hanem tudom, hogy mit csinálok.

A vállalkozásról többet itt megtudhat »

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.