Az ÖRVENDETES rózsafüzért első titka: Akit te Szent Szűz a Szentlélektől fogantál
Kísértés arra, hogy csak a magam hangját halljam
„Ahogy Mária mondja: legyen nekem a Te igéd szerint, teljesedjék be rajtam az isteni akarat. És ahogy mi: Uram, úgy szeretném… nem lehetne mégis? – És megszületik a megoldás: Csak a Szentlélek erejében!” (Garadnay Balázs)
Tele vagyunk vágyakkal, elképzelésekkel, és ez rendben is van, de ne felejtsük el, hogy a Szentlélekben átimádkozott döntés, jó döntés.
Mária nyitott volt az Isten akaratára. Nem ragaszkodott saját elképzeléseihez, vágyaihoz, nem maga körül forgott. Hányszor előfordul velünk, hogy csak a magunk bajára, sikerére, örömére tudunk koncentrálni, és nem figyelünk másokra. Könnyen énközpontúvá válhatunk. Ennek felismeréséről, leküzdéséről olvashatsz a következő cikkekben:
Így működik az énközpontú ember
Valószínűleg mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, akikkel időnként kicsit fárasztó élmény a beszélgetés. Bármi is a téma, mintha mindig próbálnának rálicitálni az elhangzottakra valamivel, ami velük esett meg; így a mi szerepünk egy idő után a bólogatásra, és néhány jól időzített „hűhá”-ra redukálódik a társalgásban. Az énközpontúság komoly terhet jelenthet a kapcsolatoknak, ám a háttérben gyakran többről van szó, mint a középpontba kerülés vágyáról. Gyakran éppen ez nehezíti meg a velük való kommunikációt: bármit is mondunk, mintha meg sem hallanák, és alig várják, hogy ismét magukhoz ragadják a szót.
De miért csinálja ezt valaki?
Bár azt gondolhatnánk, az énközpontúság hátterében egyszerűen önzés (vagy nárcizmus) áll, a helyzet ennél sokszor bonyolultabb. Az énközpontúságra időről időre mindannyian hajlamosak lehetünk. Adódhatnak az életünkben olyan időszakok, amikor nagy horderejű dolgok történnek velünk; olyanok, amik a teljes figyelmünket követelik, és ezáltal kicsit beszűkültté is tesznek. Például ha nagy döntés előtt állunk, vagy munkahelyet váltunk, nyugdíjba vonulunk, gyermekünk, unokánk születik, teljesen természetes, hogy a gondolataink és a beszélgetéseink nagy részét is ezek az események töltik ki. A külső szemlélő (vagyis inkább hallgató) számára pedig végül talán kicsit terhes is lehet, hogy nem tudunk eltávolodni a sokadszor is újra megrágott problémától, eseménytől.
Énközpontúságra sok olyan tényező is hajlamossá tehet, ami egészen korai tapasztalatokhoz vezethető vissza. Ilyen lehet például, ha gyermekkorunkban érzelmi elhanyagolást éltünk meg, vagy sérült az önbecsülésünk – ekkor felnőttként fokozott igényünk lehet a figyelemre.
Az énközpontúság felismerése
Íme, 3 olyan jellemző, amiről könnyen felismerhető az énközpontú viselkedés.
1. Gyakran rálicitál arra, amit mondasz
Ha elmeséled, hogy barkácsolgatsz, rögtön elmondja az egész házuk felújítására vonatkozó terveit. Ha beszámolsz neki egy apró sikeredről, akkor ő mond egy nagyobbat.
A „licit” pozitív és negatív irányban egyaránt működik.
2. Nem veszi észre, hogy unod magad, vagy szeretnél másról beszélni
Beszélni és beszélgetni arról, ami történt velünk, különösen, ha valamilyen negatív életeseményről van szó, a feldolgozás és a továbblépés egyik fontos eszköze. Ennek azonban az is része, hogy figyelünk a környezetünk, beszélgetőpartnerünk jelzéseire, amelyek elárulják, hogy kicsit „túltelítődött” egy-egy témával. Az énközpontúság esetében ez gyakran hiányzik.
Az énközpontú emberek azt hiszik, ami számukra érdekes, az mások számára is az.
3. Nem hív fel, ha éppen nincs mondanivalója
Ha épp nincs szükségük tőled semmire, például érzelmi támogatásra, akkor előfordulhat, hogy teljesen eltűnnek. Lehet, hogy nagyon érdeklődnek irántad, ha úgy érzik, segíthetsz nekik a céljaik elérésében (például a karrierjükben), de ha ez mégsem jön össze, eltávolodnak, vagy valaki más felé fordul a figyelmük.
Hogyan tovább?
Akár önmagunkon, akár valaki máson véljük felfedezni az énközpontúság jeleit, nem szabad elfelejtenünk, hogy mindannyiunkban ott van a lehetőség a fejlődésre. Ha hajlamosak vagyunk az énközpontúságra, érdemes tudatosan és részletesen megtervezni, hogyan változtatunk a viselkedésünkön, és rendszeresen gyakorolni, hogy jobban figyeljünk másokra.
Milyen lépések segíthetnek?
Határok tartása:
A saját jóllétünk védelme érdekében fontos világos határokat kijelölni. Ez lehet például az együtt töltött idő korlátozása, vagy a találkozók ritkítása is.
Az empátia gyakorlása:
Bár az énközpontúság különösen frusztráló lehet egy kapcsolatban, segíthet, ha megpróbálunk megértéssel fordulni a másik felé, aki lehet, hogy saját bizonytalanságával, szorongásával küzd.
Legyél direkt, ha szükség van rá:
Ha olyasmit tapasztalsz egy énközpontú személytől, ami negatívan befolyásolja a kapcsolatotok egyensúlyát vagy a te jóllétedet (mint például a dicsekvés vagy a gúnyolódás), jelezd vissza egyértelműen és lehetőleg azonnal, hogy ez nincs rendben. Használj én-üzeneteket, és maradj nyugodt, de határozott!
Az énközpontúság hátterében számos ok állhat, amelyeknek a megértése segíthet abban is, hogy jobban kezeljük azokat a kapcsolatainkat, ahol ez előfordul. A határaink megóvásával és a nyílt kommunikációval sokat tehetünk azért, hogy kevésbé legyenek megterhelőek ezek a sokszor bosszantó helyzetek.
Herendi Kata, pszichológus
Forrás: Pszichoforyou
Fontos!
Az imaéltedben se a magad gondolatai körül forogj, ne a saját kéréseidet mantrázd, hanem legyél nyitott Isten hangjára!
IMASZÁNDÉK:
Uram, ma több száz testvéremmel együtt imádkozok azért, hogy meghalljam a Te szavadat, sugallatodat az imádságban, a csöndben, a találkozásaimban, az eseményekben, a bajban, amelyek velem történnek és legyek befogadó, elfogadó. Képes legyek IGENT mondani bármire, ami Tőled jön!
Miatyánk …
Üdvözlégy Mária … (10x)
Dicsőség az Atyának …
Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. Amen.
***
Nyugodtan megoszthatod gondolatodat, imaélményedet, vagy ami megérintett itt a hozzászólásnál!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!