Ne légy rest a lehetőségekre!

A lustaság és szorgalom témáihoz kapcsolódó bölcsességmondások (Péld. 6.6-11, 10.4-5, 13.4, 15.19, 18.9, 19.15, 21.25-26, 24.30-34, 26.13-16) a munkához való viszonyunkat faggatják. A rest bolond, a bölcs szorgalmas, summázhatnánk a mondanivalót. De a szerző célja nem ennek megállapítása, hanem mindannyiunk buzdítása az Istennek kedves munkára. Lássuk hát, 1. Hogyan mutatja be a restet és a szorgalmast a Szentírás; 2. Hogyan motivál az evangélium a szorgalmas munkára?

I. A rest és a szorgalmas bemutatása

A bölcsességmondások szerzői, összegyűjtői és továbbadói nem kevés humorral és iróniával írják körül a restet. A humoros, néhol kicsit gúnyos jellemzés egyrészt nagyon jó emberismeretről tesz bizonyságot, másrészt alkalmas pedagógiai eszköz. Ki szeretne azzá lenni, akin (és itt nem konkrét személyről van szó) nevetnek?

Lássuk, hogyan írja le a restet, ezt a valójában tragikomikus figurát a Biblia!

A rest mindvégig halogatja, hogy valamibe belekezdjen. Majd holnap nekiállok. Egyáltalán nem mondja, hogy ő valamit nem fog elvégezni, és nem is gondolja, hogy nem fogja megtenni. Csak egy kicsit később…

A rest örökké csak álmodozik. Álmodozik, és beszél a terveiről, a céljairól, az álmairól… Mindig van terve és ötlete, mindig éppen készül valamire és ezekben az álmokban él. De ez az álomvilág a valóságos munkavégzés, erőfeszítés pótléka. Megöli a vágyakozása, mert semmit sem tesz érte. Soha nem teljesedik be a vágya. Ő nem utálja a munkát, csak reálisan méri fel a veszélyeket. Persze az, ami ilyen logikus érvnek tűnik a számára, mosolyt csal ismerősei arcára. Mert mindenki tudja – csak ő nem – hogy az összes érv csak kifogás, az értelme csak szíve lustaságát, tehetetlenségét igazolja.

„Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel: Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki, nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét.” El tudod képzelni, hogy aki a megelégíthetetlen vágyairól álmodik, egyszer csak elmegy az állatok legkisebbjéhez, hogy tanuljon tőle? Aki bölcsebbnek tartja magát hét értelmesnél, az majd négykézlábra ereszkedik, hogy megértse, miért dolgozik a hangya nyáron, amikor bőven van ennivaló? Van út a szorgalmas felé?

Mi jellemzi a szorgalmast?
Tényleg olyan, mint a hangya: A szorgalmas tudja, minek van az ideje és előrelátóan tervez. A szorgalmas az, aki stratégikusan, okosan osztja be az idejét és az erejét. A lusta éppen erre nem képes. A szorgalmas azt is tudja, hogy a folyamatos kitartó, nem túl látványos munka („gyűjt”) hosszabb távon eredményre vezet. Ahogy a lusta folyamatos halogatása szegénységbe vezet – és ezt mi nem csak anyagi, hanem szellemi-intellektuális, vagy lelki értelemben is érthetjük – úgy a szorgalmast folyamatos építkezése meggazdagítja. Annyira, hogy megelégedik, sőt, bővelkedik, és adakozik mások részére. És miközben a lusta szégyent hoz szűkebb és tágabb közösségére, a szorgalmas munkájával meggazdagítja a közösséget/társadalmat.

II. Miért és hogyan lehetek szorgalmas?

Hogyan kezdhetjük az eddig hallottakat magunkra vetíteni a 21. század nagyvárosi világában? Számos kérdés nem ilyen egyszerű és átlátható, ahogy mi is sokkal összetettebben, bonyolultabban (nem biztos, hogy bölcsebben) látjuk a világot.

Ismerjük azt, akit lefestett a bölcs, talán magunkban is, talán másban… A tehetetlent, az erőtlent, az álmodozót, a soha semmit el nem kezdőt, az önmagát igazolót, az okoskodót… De nem tudunk nem gondolni bizonyos lélektani összefüggésekre, amikor találkozunk vele. Miért tehetetlen és erőtlen? Miért él illúziókban? Miért halogat? Miért védekezik?

Alapvetően két ok állhat a háttérben (és azok mögött még számos egyéb). Az egyik, hogy nem látja értelmét annak, amit mások tesznek, ahogy mások dolgoznak. Nem lát olyan célt, amelyért érdemes lenne belevágni a dolgokba. Nem érdekli az egész.

A másik ok, amikor nem is annyira a cél, mint az akaraterő hiányzik. Amikor valaki szeretné, de erőtlen. Önbizalomhiány, önmaga megvetése, amit akár a gyermekkorából hoz. Vagy a csalódás, hogy hihetetlen sok erőfeszítés után is kudarcot vallottál, vagy becsaptak, megaláztak. Vagy a teljes kimerülés és összetörés, ami megtörte az akaratod, és nincs energiád újra kezdeni.

Fontos, hogy fogadjuk el a munkához való viszonyunk örök kettőségét: egyszerre szükség és áldás az életünkben, valamint fáradtság hordozója. Ez a kettősség átjárja a világot, átjár bennünket. Ezért van, amikor hihetetlen élvezet a munka, otthon vagy benne, érzed a hasznát, felemel, hiszen a legjobb értelemben átéled azt, amire teremtettél. És van, amikor csak robot és fáradtság, hiábavalóság az egész… És van, amikor a munka válik bálvánnyá, és felemészti a családot, az egyént… és van, amikor az egyén más miatt törik össze, és képtelen lesz betölteni, amire Isten teremtette, képtelen lesz kibontani mindazt az ajándékot, amit Isten elhelyezett benne. És van, amikor egy társadalom, vagy annak egy része elősegíti, hogy az ember kiteljesedjen a munkában, és van, amikor lehetetlenné teszi – és az ember megtört és tehetetlen lesz (pl. hosszan tartó munkanélküliség).

Ne legyünk restek, ne hagyjuk ki a lehetőségeket!
A lehetőségek, mint az élet ajándékai, gyakran egyszeri alkalmak. Ha kihagyjuk őket, az olyan, mintha egy ajtót bezárnánk magunk mögött, amelyet talán soha többé nem nyithatunk ki.
Íme, néhány gondolat, amiért érdemes megragadni az élet által kínált lehetőségeket:

– Az új kihívások és tapasztalatok segítenek kitágítani a komfortzónánkat, fejleszteni képességeinket és személyiségünket.
– Az elért célok és a sikerélmények hozzájárulnak ahhoz, hogy elégedettebbnek érezzük magunkat.
– Az új tapasztalatok által megismerhetünk új embereket, kultúrákat és világnézeteket, amelyek gazdagítják az életünket.
– Ha kihagyunk egy lehetőséget, később megbánhatjuk, hogy nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy elérjük céljainkat.
– Az általunk választott lehetőségek határozzák meg, hogy milyen életet élünk. Ha passzívak vagyunk, mások alakítják az életünket ahelyett, hogy mi magunk tennénk.
Persze, nem minden lehetőség vezet sikerre, de a tapasztalat az, ami igazán számít. Az elbukásból is tanulhatunk, és a következő alkalommal már jobban felkészülhetünk.

Összefoglalva: A lehetőségek kihasználása nemcsak az egyéni fejlődésről szól, hanem az élet teljességéről és élvezetéről is. Ha nyitottak vagyunk az újdonságokra és hajlandók vagyunk kockáztatni, akkor nagyobb esélyünk van arra, hogy boldog és sikeres életet éljünk.

Néhány kérdés, ami segíthet eldönteni, hogy érdemes-e megragadni egy lehetőséget:

– Mit nyerhetek ezzel a lehetőséggel?
– Milyen kockázatokkal jár?
– Hogyan illeszkedik ez a lehetőség életem hosszú távú céljaihoz?
– Milyen alternatívák állnak rendelkezésemre?

Ne félj, ne légy rest kilépni a komfortzónádból és kipróbálni új dolgokat! Az élet túl rövid ahhoz, hogy kihagyjuk a lehetőségeket.