3 történet arra, hogy a Szentlélek működik az életünkben
A Szentlélek egészen különleges módon működik az életünkben. Ilyenkor, pünkösdkor imádkozunk a Szentlélekhez, hogy töltsön el bennünket ajándékaival. Hoztam neked 3 hétköznapi történetet, amely mindegyike azt bizonyítja, hogy ha a Szentlélekre hagyatkozunk a mindennapokban, sokkal gyümölcsözőbb, tartalmasabb, szebb lesz az életünk.
Ha hagyjuk, a Szentlélek képes működni az életünkben, képes átformálni, jobbá tenni. Lássuk akkor a 3 történetet:
1) A KISLÁNY ÉS A NAGYMAMÁJA
Két évvel ezelőtt, május 1-én majálison voltunk a feleségemmel. Egy területen “zártkörű” volt a vendéglátás. Kaptunk 2 jegyet bográcsgulyásra és egy pohár italra. Leültünk az egyik asztalhoz. Az ott ülőkkel beszédbe elegyedtünk, ahogy ilyenkor szokás. Én közben bámészkodtam. Tudni kell rólam, hogy elég “bamba” vagyok. Ha sok ember vesz körül, még az ismerősöket sem látom meg. No, szóval, ahogy ott nézelődök, valami miatt hirtelen felfigyeltem egy down kóros kislányra és a nagymamájára, akik pár asztallal arrébb ültek. A szegénység látszott rajtuk.
A kislány a nagymama nyakát karolta át zokogva. A nagymama ölelte a kislányt és rémült tekintettel nézett szét. Én abban a pillanatban felálltam és odamentem, pedig nem vagyok egy kezdeményező típus. Menet közben nagy nyugalom töltött el, és elmosolyodtam.
Odaértem hozzájuk. Rémülten néztek rám. Én mosolyogva kérdeztem: “Mi a baj, segíthetek”? Oldalról egy szigorú nő megjegyezte: nincs jegyük! Egyszerűen odafordultam a nagymamához és odaadtam nekik a jegyeinket. Mondtam a néninek: „Tessék elfogadni, és jó étvágyat kívánok”. Azután a megdöbbent szigorú hölgyhöz fordultam: “Most már van jegyük, kérem foglaljon helyet és önnek is jó étvágyat”.
A hölgy döbbenten ült le. A nagymama pedig elment a két tányér bográcsgulyásért, én meg közben hoztam nekik ásványvizet.
Lassan ették a gulyást. Amikor végeztek odamentem, elkértem a tányérjukat, hogy a szemétbe dobjam. Nagymama azt mondta: “Vannak még jó emberek, köszönjük”. Én csak annyit tudtam rebegni: “Nénike, én nem vagyok jó ember, az Isten a jó!” Aztán gyorsan, zavartan elmentem a szemeteshez. Mire visszaértem, már nem voltak ott.
Egész idő alatt úgy éreztem, mintha nem is én cselekednék. Nos, én úgy gondolom, amit tettem az nem én voltam, a Szentlélek működött bennem, hogy az a kislány és nagymamája – ha kicsit is – de arra az időre jól érezze magát.
Takács János (Laudetur Közösség)
***
2) MEGHARAGUDTAM A PLÉBÁNOSRA
A plébánián dolgoztam régebben. Akkoriban egy fiatal, mindenben tájékozott, minden új technikára nyitott, tettre kész plébános vezette az egyházközséget. Én egy kicsit idősebb vagyok, akinek más képe alakult ki a papságról. Sokszor már visszahúzó, lehúzó erőnek éreztem magam. Így aztán több nézeteltérésem is adódott a pappal, csalódtam benne, ezért felmondtam.
Magamban egész sokáig hordoztam a „sebeket”, a sértettségemet. Aztán egy imádság arra indított, hogy beszéljek a papunkkal erről a dologról és én kérjek bocsánatot tőle, amiért nehezteltem rá és haragot hordoztam a szívemben.
Egy szentmise előtt elmentem hozzá, hogy beszéljek vele. Minden keserűségemet “rázúdítottam”. A plébános is igen csak meglepődött és meghatódott az őszinte és kemény szavaktól. Megdöbbenve hallgatta, amit elmondtam, majd a végén – magam sem értem miért – lelki vezetést kértem tőle, amire Ő igent mondott!
Ma sem tudom, mi indított erre! Utólag végiggondolva, mintha nem is én cselekedtem volna. Egy félénk, csendes ember vagyok, a határozottságom engem is meglepett. Azóta jóban vagyunk.
Ágnes (Laudetur Közösség)
***
3) FRIZURA GYEREKEKNEK EGY MOSOLYÉRT
Lázók Ágnes fodrász. Így emlékszik vissza a történtekre:
2016-ban jött szembe velem egy poszt a Facebook-on, amiben „mosolyért cserébe” fodrászokat kerestek állami gondozott gyerekekhez. Jelentkeztem a felhívásra. Elvállaltam egy állami gondozott intézményt, ahol egy vasárnapi alkalomra negyven gyerek várt, ezért kiírtam a saját üzenőfalamra, hogy szívesen fogadnék magam mellé segítő fodrászokat aznapra. Ezt a posztot fél nap alatt 8300-an osztották meg, s rövid időn belül háromszáz kolléga jelentkezésével kellett valamit kezdenem.
Akkor én arra jutottam, hogy ez nem véletlen, itt Istennek terve van. Mindenkivel egyeztetve létrehoztam egy csoportot, illetve Frizura gyerekeknek mosolyért címen egy Facebook oldalt, hogy tudjuk egymással tartani a kapcsolatot, és mindenki a lakóhelyéhez legközelebb eső otthonba tudja megszervezni a látogatást.
Egy lavina indult el ezzel, és az ország számos pontján verődtek csapatokba fodrászok. A mi első látogatásunkra 2016 augusztusában került sor. A gyerekek nem tudták, mire számítsanak, negyvenből csak hatan jöttek be hajat vágatni, a többiek elzárkóztak. Én viszont nem vagyok normális, és igazi partiarc tudok lenni, amihez egyáltalán nem kell még megjátszani sem magam. Bekapcsoltam a zenét, elkezdtünk nevetgélni. Amikor a gyerekek látták, hogy bolondozunk, zenét hallgatunk és jó frizurák készülnek – olyanok, amilyeneket ők kérnek, nem pedig, amit mi találunk ki – elkezdtek megnyílni.
Mi soha nem kérdezzük őket, hogy miért vannak ott. Semmi értelme. S ma már tudják, hogy ha a Frizura gyerekeknek mosolyért jön, akkor buli lesz. Szeretem, ha minél több fodrász van velünk, mert időt szánunk rájuk, ugyanolyan elbánást kell, hogy kapjanak, mint bármely VIP vendég a szalonjainkban. Nem lehet szavakkal leírni azt az érzést, amikor látod, hogy egy gyerek neked, a munkádnak köszönhetőn boldog.
Azóta rendezvényeket is szervezünk, a májusi gyereknapunkon sztárfellépők, sminkesek, manikűrösök is csatlakoztak hozzánk, illetve tavaly karácsonykor Székelyhídra is eljutottunk. Megtanultunk hálásnak lenni, mert amikor akarva-akaratlanul meghalljuk egy-egy gyerek történetét, rájövünk, hogy a világ fájdalma nem a mi problémáinkkal kezdődik.
Én nem vagyok egy magabiztos ember, egy dologban azonban biztos vagyok: az pedig Isten, és az, hogy az imáim mindig meghallgattatnak.
Azt tapasztalom, hogy az apró csodákban kell őt keresni, mert minden apró történés egy jel valamire; akár arra, hogy jó úton jársz, akár arra, hogy nem. Én onnan tudom, hogy Ő üzen valamit, hogy elszomorodik a lelkem. Itt is ez történt, s úgy tűnik, mindig nagyobbat alkot annál, mint amit én előre eltervezek.
***
AMI KÖZÖS VOLT A TÖRTÉNETEKBEN:
Megfigyeltem: mindegyik történetben közös volt, hogy MEGHALLOTTÁK az emberek a Szentlélek „hangját”. Észrevették, felfogták, hogy a körülmények „üzenete” nekik szól. Utána CSELEKEDTEK, vagyis felálltak, elindultak, odamentek, nekifogtak…, pedig egyébként nem is „olyanok”, nem is kezdeményezőek, nem is értik, miért tették. Azért születtek szép „eredmények”, mert RÁHAGYATKOZTAK a Szentlélek vezetésére. Ő ad ugyanis a kellő időben bátorságot, leleményességet, felismerést, érző szívet, stb., hogy azt tegyük, amit kell, ami jó.
***
Végezetül fogadd szeretettel Pünkösd alkalmából XII. Pius pápa imáját:
XII. Piusz pápa: Maradj velem
Jöjj, Szentlélek, válaszd testemet templomoddá!
Jöjj, és maradj velem mindenkor!
Tölts el bensőséges szeretettel Jézus Legszentebb Szíve iránt,
hogy teljes szívemmel, egész lelkemmel, minden érzületemmel és teljes erőmből szolgáljak neki.
Neked ajándékozom testem és lelkem összes képességeit.
Uralkodj minden szenvedélyemen, érzelmemen és indulatomon!
Vedd el értelmemet és akaratomat, emlékezetemet és fantáziámat!
Ó, Szeretet Lelke, tölts el bőségesen hatékony kegyelmeiddel!
Öntsd belém erényeid teljességét, növeld hitemet, erősítsd reményemet,
gyarapítsd bizalmamat, és gyullaszd fel szeretetemet!
Árassz el hét ajándékod, gyümölcseid és boldogságaid bőségével!
Legszentebb Szentháromság, lelkem legyen a szentélyed! Ámen.
Kívánom, hogy minél többen legyünk ilyen történetek főszereplői.
Kedves Réka, István, Laudetur Közösség!
Köszönöm a pünkösdi történeteket, hozzászólásokat!
Az ünnepen még kétségeim voltak, hogy a szertartás(ok)ról távolmaradásom, amit egy igen rendhagyó módú, és formájú egyéni ünnepléssel, és Szentlélek fogadással töltöttem, az egyházi szemlélettel elfogadható-e?
A kényszer szülte bezártságban kerestem a módot mindezekre, és az itt olvasottak után, megerősítve lettem, hogy a kertbéli szaporító tevékenységem, a médián keresztüli
dicsőítések- , s a saját ROLE CD hallgatása, a pünkösdi kalács készítése közben,
amit aztán megosztottam a betegekkel, és árvákkal, és másban szenvedőkkel, mint az ünnepi ebédeket is, az mind ajándék volt nekem, mint lehetőség.
Öröm volt, hogy számukra az illatos pünkösdi szegfűből kötött csokraimmal azok ünnepi asztalát ékesíthettem fel, és a liliomokból jutott a temetői emléknyughelyekre is.
S Pünkösd hétfőn, egy ismerős félhajléktalan,szemlesütve, éppen ebéd előtt nyomta a csengőm, 500 Ft-ot kölcsönt kérve… Ugyan pénzt elvből nem adtam a félig kiürült borospalackot ölelgetőnek, de tisztességesen adtam élelmet, és áldott ünnepet kívántam. Szakadt, elgyötört testére, és szenvedő arcára nézve , úgy éreztem, Jézus kopogtatott be, Őt láttam.
Mindenkinek szép hetet kívánok, szeretettel: Icu
Kedves István!
Hálásan köszönöm a szép, megható és tanulságos történeteket. Isten áldása kísérje továbbra is Ön és munkatársai munkáját!
Hálásan köszönök mindent . A Jó Istenre hagyatkozva , sokszor tapasztalom , érzem a Szentlélek jelenlétét az életembe. További munkájukra , életükre a Jó Isten Áldását kérem
Köszönöm szépen a történeteket. Olyan jó lenne, ha minél többet hallanánk ehhez hasonló történeteket. Nagyon sok pozitív erő van bennük. Köszönöm!!!
Köszönöm!!! Újraolvasva, újra átéltem azokat a pillanatokat. Egyszerűen csak azt tudtam, hogy a haragomat le kell tennem. Mindenkinek azt kívánom tegye meg ezt a lépést, és ne azt várja hogy a másik fél kérjen bocsánatot, – bár a Ő volt az aki megbántott Téged…… Én úgy álltam a plébánosom elé, hogy bocsánatot kérjekek Tőle amiért haragot hordoztam a szívemben iránta. Elmondhatatlan élményben volt részem ami ezután következett……. Ott már nem én beszéltem….. A lelkivezetés azóta is folyamatos…… ha érzem, hogy mennem kell szívesen fogad, időpontot egyeztetünk. Nagyon hálás vagyok, amiért hallgattam a belső hangra…..
Köszönöm a szép, megható történeteket. Ezek teszik széppé az életet.
Köszönöm szépen a történeteket. Nagyon meghatóak voltak. Nekem is van egy hasonló történetem pontosan a Szentlélek által, ha mód lesz rá megosztom. Köszönet még egyszer Éva
Kedves István, Réka és munktársaik!
Kedves Klubtagok!
Nagyon köszönünk minden küldeményt, a Pünkösdi meglepike külön is, a szívbe markoló történeteket, a megnyilatkozásokat!
További áldott szép Pünkösdi ünnepeket Mindnyájatoknak!
Ilona
Nagyon tanulságos volt a három történet!
Csak mi tudjuk jobbá tenni környezetünket és általa a világot. Ez az első lépés a világunk (maratoni táv teljesítéséhez hasonló) jobbá tételéhez. Erre mutatnak rá a megosztott történetek is, amelyeket az egyházközségi újságunkon keresztül is meg szeretnék osztani a táv teljesítés második lépéseként.
emjé