4) A komfortzónánk és a kényelemre hajló természetünk próbája
Mindenképpen szánjon egy kis időt a hallottak átgondolására! Vegye elő a Személyes fejlődési naplót és írja bele gondolatait, elhatározásait!
A következő próba videóját szeptember 15-én küldöm.
Milyen hatással volt Önre ez a videó? Milyen érzéseket váltott ki Önből?
Volt már hasonló helyzetben? Hogyan élte meg?
OSSZA MEG VELÜNK GONDOLATAIT, TAPASZTALATAIT ITT LENT A HOZZÁSZÓLÁSNÁL!
Fogalmazza meg kérdéseit! Ha tudunk, válaszolunk!
Lehet, hogy az Ön hozzászólása fog másnak segíteni, vigasztalást, erőt adni!
Kedves Lóri doki! Végtelenül kedvesen építi fel az előadásokat, ami nagyon megnyerő és elgondolkodtató. Köszönöm szépen. Végig gondolva az elmondottakat mindkettőben volt részem. Amikor kényszerűségből kellett kilépnem a komfortzónámból és amikor bátor elhatározással léptem ki a kényelemből. Az első mély sebeket okozott, és hosszú idő kellett ahhoz, hogy megértsem akkor is szeretett az Isten és velem volt minden percben. A második eset már sokkal barátságosabb volt és gyümölcsözőbb. Gyermektáborban mi felnőttek is egy csapatot alkottunk. A napindító gondolatokra épültek fel a napi teendők és este a csapatok eljátszották azt ami őket a legjobban megérintette. Azt hiszem mindannyiunk (felnőttek) nevében mondhatom jó volt újra – gondtalanul, felhőtlenül, minden körülményt kizárva – játszani!!!”Szappanoperepera” lett a felnőttek esti játéka, alapjában vébe ráépült az előző napi mondanivalóra, tehát folytatásos színdarabot láthattak a gyerekek. (Persze mindez rögtönzéses játék!!!!) Ebből a csoportbó kinőtt mára egy imacsoport, – ami egyben karitasz csoport is – mert rájöttünk, hogy együtt lenni jó, együtt jót tenni még jobb!!!
Kedves Ágnes!
Köszönöm, hogy megosztotta velünk ezt a két élményét!