Elég jó vagyok-e?
– A maximalizmus sötét oldala

Az élet gyakran megköveteli tőlünk, hogy tökéletesen végezzük el a mindennapi dolgainkat, ez azonban megterhelő feladat. Azt gondolhatnánk, hogy a perfekcionizmus megkönnyíti a feladatok tökéletes kivitelezését, ez azonban nem feltétlenül van így. A maximalizmusnak is van sötét oldala.
Áldás-e vagy átok, ha mindenben a tökéletességre törekszünk? Vajon tehetünk-e ellene, hogy az aggályainknak gátat szabjunk?

Mindennapjaink során gyakran érezzük úgy, hogy a maximumot kell kihoznunk magunkból, beszéljünk akár a családi kapcsolatok ápolásáról, párkapcsolatról vagy munkahelyről. A maximalizmust gyakran pozitív és motiváló jelenségként tartjuk számon, ami segíti a célkitűzést, és addig nem enged leállni, amíg el nem érjük azt. Azonban ha megtapasztaltuk már a perfekcionizmus feszítő és kételyekkel tarkított oldalát is, világossá válhat, hogy a tökéletességre való törekvés leggonoszabb trükkje az, hogy gyakran erénynek álcázza magát.

Az örök kérdés: elég jó vagyok? – Amikor a maximalizmus hátráltatni kezd
Eme tulajdonság segítségével igyekszünk kihozni magunkból a maximumot, és motiváltak vagyunk a feladatunk tökéletes kivitelezésére. Nem mindegy azonban, hogy milyen áron tesszük ezt. Mivel az általunk kitűzött célok akár irreálisan magasra tehetik a mércét egy feladat kivitelezése során, a sikertelen feladatvégzést gyakran túlzott önkritika követi.

Fontos szempont, hogy mi az oka a maximális eredmény elérésének: a siker megélése vagy a kudarc elkerülése.
A siker megélése és a teljesítményorientált beállítódás inkább a pozitív, míg a kudarc elkerülése a negatív perfekcionizmushoz köthető. A kudarcot elkerülő perfekcionisták gyakran tapasztalnak szorongást, mert a munkájuk sosem lehet elég tökéletes, és úgy vélik, hogy elveszítik mások tiszteletét, ha nem teljesítenek tökéletesen. Egy negatív perfekcionizmussal jellemezhető személy ugyanis gyakran mutat rugalmatlanságot, hajlamosabb a túlzott önkritikára, valamint az előtte álló feladatot inkább nehézségként, mint kihívásként értékeli.

Mit tehetünk, ha a negatív perfekcionizmus jegyeit észleljük magunkon?
A mindennapi életben nem jut idő arra, hogy minden területen a tökéletességre törekedjünk, ezért meg kell tanulnunk gátat szabni a késztetésnek. Fontos időnként önreflexiót tartanunk, hogy képesek legyünk megérezni azt a pontot, ahol a teljesítményünket már „elég jónak” érezzük. Amikor eljön ez a pont, próbáljunk megálljt parancsolni a késztetéseinknek, és hagyjuk félbe a feladatot! A kezdeti nehézségek után, megfelelő gyakorlás mellett csökkenthető az irreális teljesítményvágy, ezzel együtt pedig a perfekcionizmus negatív hatása.

A késztetéseink leküzdése sok időt igényel. Legyünk türelmesek magunkhoz!
Hasznos lehet továbbá figyelmet fordítani arra, hogy az elérni kívánt céljaink ne mások igényeiből, hanem saját magunkból fakadjanak: azzal, hogy egy olyan célt tűzünk ki magunk elé, amely számunkra – és nem mások számára – fontos, növelhetjük a belső motivációnkat, melynek segítségével nem csak a teljesítmény, hanem a tevékenység maga válik jutalmazóvá. Érdemes ezen túl a sikerről és kudarcról alkotott képünket is megvizsgálni. Tegyük fel magunknak a kérdést: Valóban kudarc az, ha 100% alatti teljesítményt tudhatunk magunkénak?

Csak a teljesen hibátlan feladatvégzés jelentheti a sikert?
Érdemes feltérképeznünk továbbá, hogy hogyan éljük meg a sikerrel végződő feladatainkat. Szánunk elég időt arra, hogy megünnepeljük a sikerünket? Ahelyett, hogy megelégednénk a feladatunk kipipálásával a listánkon, adjunk időt magunknak arra is, hogy átéljük a feladat megoldásában rejlő sikerélményt is!

Végezetül próbáljunk a feladatba fektetett energiákra fókuszálni akkor is, amikor a végeredmény nem úgy alakult, ahogy terveztük. Koncentráljunk a kitartásunkra, szorgalmunkra, fejlődésünkre annak érdekében, hogy ne bénítson meg minket a tökéletességre való törekvésünk!

Forrás: mindsetpszichologia.hu