Mit tegyünk lelki szárazság idején?

Soha nem látott szárazságot, aszályt élt meg most nyáron Magyarország. Amikor valami nincs, amikor valamit nélkülöznünk kell, akkor értékeljük igazán. Amikor pedig bővelkedünk valamiben, akkor azt természetesnek vesszük, hogy van, hogy mindig a rendelkezésünkre áll.

Nem csak a földünket érinti súlyosan az éltető víz hiánya, hanem mi emberek is átélünk magunkban, a lelkünkben ilyen aszályos időszakokat. Ahogyan a testünknek is szüksége van a vízre, a táplálékra, hogy életben maradjon, ugyanúgy a lelkünknek is megvannak a maga táplálékai, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges működéséhez.

Bármikor előfordulhat az életünkben, hogy lelki szárazságot élünk meg.
Ilyenkor nem lelkesít bennünket semmi, nem leljük örömünket a munkánkban, a tevékenységünkben; nincs kedvünk találkozni senkivel; nem érezzük finomnak az ételt.
Amikor nem megy az imádság, sőt, úgy érezzük, hogy az Isten is távol van az életünktől. Kérjük a segítségét, de mintha süket lenne arra, amit mondunk.
Amikor magányosnak, elhagyatottnak érezzük magunkat és nem látjuk értelmét sok-sok dolognak az életünkben.

A lelki szárazságnak sok egyéb „tünete” is lehet. Te mikor éltél át hasonló „szárazságot”? Milyenek voltak azok a napok? Te mit éreztél? Szánj a felidézésére 2-3 percet!

Mit tegyünk lelki szárazság idején?

Most 11 olyan gondolatot szeretnék megosztani veled – Wilfrid Stinissen OCD: Istenbe rejtve – A kármelita élet kézikönyvéből merítve -, amelyek segíthetnek számodra, ha lelki szárazság tör rád.

1. Amikor lelki szárazsággal küzdesz, vizsgáld meg magad:
A nap folyamán törekedtél-e arra, hogy Isten jelenlététben élj? Nem ragaszkodsz-e túlságosan bizonyos személyekhez, dolgokhoz?
A lelki szárazságnak az egyik oka az, ha túlságosan magunkkal vagyunk elfoglalva: érzéseinkkel, problémáinkkal, terveinkkel, hibáinkkal, kudarcainkkal …
Kicsit próbáld meg nagyobb perspektívában látni a dolgaidat, illetve tedd át a fókuszt magadról az Istenre! Nagyon kijózanító tud lenne, amikor észreveszed, hogy szinte „belefulladsz” gondolataidba, szomorúságodba. Emeld fel a fejed! Sőt, nézz inkább felfelé! Nézd a kék eget, vagy éppen a felhőket! Teszik a dolgukat … Nézz ki az ablakon és nézd az embereket az utcán! Nekik is megvan a maguk problémája… Lehet, hogy valamelyikük anyagi gondokkal küzd – neked van pénzed. Lehet, hogy valamelyikük elvált és egyedül él – neked van házastársad…

Valóban Isten a Minden számodra? Ha rájössz, hogy te magad vagy a nehézségek oka, kérj bocsánatot, s tedd azt, ami egész életed feladata: térj meg! Saját magadtól fordulj Isten felé!

2. Megpróbálsz imádkozni, mégis, minden erőfeszítésed ellenére gyakran zaklatnak tolakodó gondolatok és képek?
El ne bátortalanodj! Mihelyt tudatosult benned, hogy elkalandoztál, fordulj azonnal Isten felé. Ez a visszafordulás a szeretet tette: gondolataid helyett – bármennyire érdekesek is -, Istent választod.

3. Idézd fel Avilai Szent Teréz tanácsát: „… a lelki szárazság (…) miatt ne nyugtalankodjék és ne szomorkodjék senki sem, mert különben sohasem fogja megszerezni a szellemi szabadságot, s mindig gyötrődni fog. Szánja rá magát kezdetben arra, hogy nem riad vissza a kereszttől, s meg fogja látni, hogyan segíti majd az Úr annak viselésében” (V 11,24).
Valóban, a lelki szárazság szenvedést okoz. Gyötrődünk olyankor, valami mardos odabent. Avilai szent Teréz szerint pont ilyenkor nem szabad elfutni a fájdalom, a probléma elől. Ha képesek vagyunk benne maradni a szenvedésben, mindenféle lázadozás nélkül megélni azt, hűségesen felvesszük a keresztet, ahogy Jézus is tette, az Úr meg fog segíteni. Higgy ebben!

4. Keresztes Szent János is erről beszél: Isten fokozatosan mélyebb szintre „költözik” benned. Az érzékeiden túl találhatsz rá. Ha a száraz lelkiállapotot önként elfogadod, béke fog eltölteni. Édes érzelmek helyett békére találsz. Szent Teréz is azt mondja, hogy a valóban elfogadott szárazság elvezet az alázathoz és a békéhez. ,,Az Úr meg fogja adni nektek, hogy megértsétek, s a szárazságokból alázatosságot merítsetek és ne nyugtalanságot, ahogyan a gonosz szellem akarná. Higgyétek el, hogy ahol az alázatosság igazán megvan, ott ha Isten soha nem ad is élvezetet, ad egyfajta békét és harmóniát, amellyel elégedettebbek lesztek, mint más az ajándékokkal” (M 3,1,9).

5. A szárazság mélyebben bevezethet téged Isten létébe.
A szárazságban Isten kinyilvánít valamit Önmagából: Ő csend, Ő nyugalom. Amikor nem érzékeidhez és értelmedhez szól,
megfoszt téged önmagadtól, elszegényít, hasonlóvá tesz Önmagához (vö. Fil 2,7-8). Keresztes János szavaival: „A léleknek szabad, tétlen, nyugodt, békés és olyan derűs állapotban kell maradnia, amely Isten működéséhez illik” (Ll 3,34).

6. Azt azonban ne hidd, hogy ha keresztülmentél egy száraz időszakon, akkor az soha nem tér vissza.
Ha sikerült megtalálnod a belső békét, az nem azt jelenti, hogy legközelebb könnyebb próbatétel vár rád! Az, ami ma csodálatosan „működik”, lehet, hogy holnapra teljesen lehetetlenné válik. Mindig kezdő maradsz. „Nincs a belső imának olyan magas foka, ahonnan gyakran ne kellene visszatérnünk a kezdetekhez” – írja Szent Teréz (V 13,15). Lehetséges, hogy hosszabb vagy rövidebb időre vissza kell térned egy másfajta imaformához, másfajta gyakorlatot kell alkalmaznod a lelki szárazság idején.

7. A lelki szárazság idején megtapasztalt „tehetetlenséged” elmélyíti benned gyöngeséged és szegénységed tudatát;
ez a szegénység valójában a gazdagságod (Mt 5,3). Egyre jobban megérted majd, hogy a megélt kudarcaid az életszentség útján való haladás fontos lépései. Az életszentség útja a kifosztottságon és az önkiüresítésen át vezet.

8. Ha olykor az a benyomásod, hogy nem tudsz eljutni Istenhez, mivel egy vastag, áthághatatlan fal választ el tőle, akkor itt az ideje, hogy elmélyítsd hitedet.
Ez a fal csupán illúzió. Isten soha nem lehet távol, mindig közelebb van hozzád, mint te saját magadhoz. E hit rendíthetetlen szikláján békére lelsz.

9. Bizony előfordulhat, hogy a lelki szárazság idején az akarat meggyöngül, erőtlenné válsz, csüggedt leszel.
Unalom, közönyösség, lanyhaság, levertség vesz erőt rajtad. Még az Isten utáni vágyat is elveszítetted s ezzel együtt az ima ízét. Úgy tűnik, az életnek nincs tovább értelme, nincs mit remélni, egész életed szomorú és halálosan unalmas.
A csüggedtség egy kísértés, amit le kell győzni. Szent Teréz írja: „Mit tegyen az a szerencsétlen, aki a hosszú napok végén csak szárazságot, bosszúságot, egyhangú unalmat tapasztal, ahhoz sincs kedve, hogy a vízből merítsen, hacsak nem emlékeznék arra, hogy örömet szerez a szőlőskert Urának, hogy szolgálatot tesz neki, s ha nem félne azt is elveszíteni, amije már van, mert még reméli annak a nagy munkának hasznát, ami abból áll, hogy edényét sokszor leereszti a kútba, víz nélkül felhúzza, vajon akkor nem hagyna-e ott mindent?” (V 11,10).

Mi lehet a csüggedtség oka?
Tarts lelkiismeret-vizsgálatot! Nem gondoltad kissé elbizakodottan, hogy előbbre vagy, mint valójában; vagy különb vagy másoknál? Nem foglal le túlságosan a munkád? Nincs benned neheztelés barátod, családtagod ellen? Úgy érzed, valamilyen igazságtalanság áldozata lettél?

Ne félj! Ne akard kikerülni a valósággal való szembesülést. Fogadd el jelenlegi állapotodat, ez lesz majd kiindulópontod. Az elfojtás még soha nem oldott meg egyetlen problémát se. Csak az tud átalakulni, amivel valóban szembe mersz nézni. Imádkozz segítségért! Ha tehetetlenséged még tovább hajt, akkor kiálts, amint az Egyház mindig is tette: ,,Istenem, jöjj segítségemre!”

10. Hogy kilépj ebből a lelki kábultságból (tompaságból), tudatosan választhatsz egy mély értelmű gesztust: például keresztet vetsz. Próbálj teljesen a jelen pillanatban élni, összpontosíts arra, amit éppen teszel. Lépj ki némaságodból és kezdj beszélni Istenhez, még ha üresen konganak is a szavak. Egyesülj Jézussal a Getszemáni kertben!

11. A legjobb, amit tehetsz, kétségtelenül az, ha dicséred Istent, áldod Őt és hálát adsz Neki (1Tessz 5,16-18). A „búskomorság elűzésének”, Szárovi Szerafim (1759-1833) tanácsa szerint, általában a legrövidebb útja: kezdj el hálát adni Istennek.