Harminchét éve történt, hogy Teréz anya tekintete egy romániai árvaházban megpihent egy kisfiún, aki a padlón feküdt egy sarokban.

„Ki ő?” – kérdezte, és még mielőtt bárki válaszolhatott volna, máris kérdezett tovább: „Miért van a földön?”
Ekkor már más hangon szólt, szemrehányással a hangjában. Letérdelt, és a karjába vette a gyermeket.
– „Cypriannak hívják – mondta a Bukaresthez közeli Tirgoviste árvaházának igazgatója. – Szinte teljesen vak, súlyos értelmi fogyatékos és daganat van az orrában. Az orvosok szerint néhány hónapja van hátra, a családja ezért… itt hagyta” – mondta az igazgató, de érezte, hiába igyekszik diplomatikus lenni, ez nem változtat a valóságon.
Teréz anya felemelte a gyermeket és hangosan így szólt: „A pápa kórházában meggyógyítják. Meggyógyítanak majd, kicsim.” Megpuszilta a kisfiút, és magával vitte.
Akik látták, sóbálvánnyá merevedtek. Mindenkinek szívébe markolt a látvány, ez a kicsiny gyermek ott a padlón, elhagyatva, mintha kidobták volna, betegen. Az azonban őrültségnek tűnt, hogy valaki azt hiszi, meggyógyíthatja. „Kárba veszett erőfeszítés” – gondolták. De ezt senki nem merte megmondani Teréz anyának.

Kinek volt hát igaza? Teréz anyának vagy a többieknek?
A válasz benne van a fiú történetében. Cyprian ma harminchét éves, legyőzte a rákot, megtanult olvasni. Még mindig súlyos kognitív zavarral küzd, rosszul lát, de szép fotókat készít, és ami a legfontosabb, vidám, boldog ember. Azóta is Olaszországban él, Rómából Assisibe költözött a Serafico Intézetbe, amely egy modern rehabilitációs központ, ahol állapota jelentősen javult…

Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.
Mt 25, 34

Sokszor megtapasztaltam már, hogy amit teszek, az visszahat rám. Minden cselekedetnek jelentősége van – legyen az jó vagy rossz. Minden apró jó – akár egy mosoly, akár Istenért vállalt lemondás, akár a szenvedés türelemmel való elviselése – hatással van az életemre és hatással van más életére is.

Legyek egészen nyugodt, amikor kilépek a magam világából és képes vagyok félretenni saját gondjaimat, azt ami fontos most nekem, akkor Isten egészen új távlatokat nyit meg előttem.
Isten igazságos. Ő jó. Tudja mire van szükségem. Nincsenek elfelejtve vágyaim. Nem hagyja szó nélkül szándékaimat.
Tegyem azt, amit a lelkemben érzek, hogy tennem kell.

TIPP:

Van egy mondat, amit valahol hallottam és hatással volt rám. Azóta igyekszem gyakorolni. Ajánlom Neked is: „Mit tenne most a szeretet?”
Amikor döntened kell egy helyzetben, jusson eszedbe és tedd fel magadban ezt a kérdést! Érezni fogod, mit kell tenned!

***

A névtelen hozzászólásokat töröljük!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük