Néhány évvel ezelőtt az egyik paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.
A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult. Mindegyikük.
Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.
Iz 58, 6-9
Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok!
Az előbbi történet rendkívül jól kifejezi: a böjt és a szeretet szorosan összetartozik. Mindegyik sportoló lemondott a győzelemről (böjtölt) – pedig sokat dolgoztak érte – azért, hogy az adott pillanatban a szeretetet gyakorolják, mert a társuknak szüksége volt rá.
Mi van akkor, ha a böjtölést örömmel teszem? Nem fogcsikorgatva mondok le valamiről, hanem jókedvvel?
Ezt csak egy módon lehet, ha Isten irántam való szeretetére gondolok, amit így is szeretnék viszonozni neki. Tudom azt, hogy most is szeret. Sőt, akkor is, ha a nap során valami baj történik velem, vagy beteg leszek, vagy visszautasítanak, vagy félreértenek, vagy kigúnyolnak, vagy lenéznek. Akkor is szeret.
A szeretet néha nem jön könnyen. Akarni kell, de ettől még nem válik görcsössé. A szeretetből fakadó böjtölés sem mindig könnyű, de attól még szeretet.
Ha szeretet van bennem, mindenben, amit teszek, ha képes vagyok a másik emberre figyelni – félretéve a saját problémáimat -, akkor Istenben élek. Ez az igazi böjt. Akkor az Úr megmutatja magát nekem.
TIPP:
Hogyan böjtöljek ma?
Elég, ha nem eszem húst? Vagy lemondok a csokiról (egyébként – sajnos – nagyon szeretem)? Ennyi elég? Mi az, ami tetszik az Istennek? Mit tehetnék szeretetből?
Szerintem, tudod a választ!
***
(A névtelen hozzászólásokat töröljük!)
Ma egész délutánomat 3 unokámmal töltöm, – akiket persze egyébként is nagyon, nagyon szeretek. Ma megpróbálok minden játék óhajukat teljesíteni, még ha nagyon fárasztó is.
Speciális sportolókkal dolgozom a szabadidőmben. Ők minden nap tanítanak számunkra valamit, a fenti történet is jól mutatja. Az önzetlenség és a szeretet szívből jön és átsegít a legnagyobb akadályokon is.
Sok mindenre tanitott a futoversény példa. Szolidaritásra is. Az volt szép, hogy az összes versényző kifejezte az együttérzést az elesett tarsával. Segits, Jézusom, szolidáritásnak lenni a szenvedő élettarsainkkal, de azokkal is akik jót tesznek a rossz ellen,de hiányoznak a jó emberek szolidaritásukat, tamogatásukat.
” Készen lenni” Gyulayi Endre homiliáról videót lattam tegnap csatolva a Nagyböjti Gyakorlátba. Köszönöm a Püspöknek a tanitó szavait, mert átél, amit mond, az élet példája azt tamász, a velünk és nekünk létet még mindig tapasztáljük.
Minden amit nem szívesen teszek megcsinálok