Mint ahogyan az emberi életet feloszthatjuk kisebb egységekre, életszakaszokra (a csecsemőkortól az időskorig), úgy a házasságnak is van egy íve, egy folyamata, amelyet az évek során bejár.

Bár vannak eltérések, nagy vonalakban azonban minden pár hasonló tapasztalatokra tesz szert, a kapcsolat dinamikája sok közös vonást mutat. Most ezeknek a szakaszoknak szeretnénk a nyomára bukkanni.

Hogy miért is jó ezeket ismernünk? Több okból is:

Ha ismerjük mind a négy szakaszt, azok kihívásaival együtt, akkor a saját kis mindennapi kríziseinktől nem esünk kétségbe, hanem el tudjuk azokat helyezni egy nagyobb összefüggésben. Rájövünk, hogy az a mód, ahogyan vitatkozunk, és az a tárgy, amelyről a vita folyik teljesen természetes lehet az adott szakaszban és nem velünk, mint házaspárral van valami helyrehozhatatlan nagy baj, hanem egyszerűen csak egy új szakaszba léptünk át.

A házasság életszakaszainak ismerete feltárja előttünk a folytonos fejlődés lehetőségét. A tökéletes házasság nem egy állandó állapot, amely az esküvő napján elindul és a felek életének végéig tart. Sokkal inkább egy növekedési folyamatról van szó, amely sok munkával és tudatos odafigyeléssel érik be. Ha elültetünk egy paradicsommagot, akkor irreális elvárás, hogy másnap a reggeli mellé frissen szedett, lédús paradicsomokat szüreteljünk róla. Ha azonban ismerjük a növény fejlődésének természetes menetét, akkor türelmet meríthetünk a fejlődés idején és ki tudjuk várni a termést.

A fejlődési útvonal ismerete céltudatossá tesz. A házasság nem csak gyermeknevelést, mosogatást, fűnyírást és szeretkezést jelent, hanem azt is, és elsősorban azt, hogy két ember egy közös életet valósít meg magának. Egy életközösséget, amelyben a pár megteremti a saját kultúráját, amelyben tisztelik egymás céljait és értékelik az őket egymással összekötő szerepeket. Mindezt sokkal könnyebb elérni, ha nem csak a cél áll előttünk, hanem az odavezető út térképe is a kezünkben van.

Az életszakaszok ismerete segít az átmenetek kezelésében. Mivel minden életszakasznak megvan a maga kihívása, leckéje, amelyet meg akar velünk tanítani, lehetőségünk van tudatosan gyorsítani egy-egy szakasz lefolyását és továbblépni a következő szakaszba, hiszen minden fázis egy végső cél irányába mutat, a rendezett, kiegyensúlyozott, háborúktól mentes, megállapodott, életerős szeretetkapcsolat felé.

Melyek is azok a szakaszok, amelyekkel a házasság életideje folyamán találkozunk?
1. Álomszakasz
2. Illúzióvesztés szakasza
3. Felfedezés szakasza
4. Mélység szakasza

Ezeket vesszük egyenként nagyító alá ma és a következő alkalommal.

* * * * *

Az álomszakasz (1. rész)
Ennek a szakasznak a jellemzői:

  • Csillogás

Ebben a szakaszban (mint ahogy azt a neve is kifejezi) minden nagyszerű, olyan, mint egy beteljesült álom. A pár a naiv ártatlanság korát éli, olyanok együtt, mint Ádám és Éva a paradicsomban. A környezet hol sajnálja őket ezért a valószerűtlenül rózsaszín életszemléletért, hol pedig irigykedik rájuk, mert a maguk naivitásában valami olyat testesítenek meg, amire a szíve mélyén minden ember vágyik, de a legtöbben vagy sosem élték át, vagy már elveszítették azt.

  • A várakozásaink az udvarlás során szerzett tapasztalatokból táplálkoznak

Mivel az együttélés játékszabályai még nem rögzültek (igaz, az álomszakasz akár 2-10 évig is eltarthat), a biztos hátteret az együttjárás során szerzett tapasztalatok nyújtják. Azok pedig szükségszerűen torzítják a realitásérzéket. Az együttjárás során mindig csinosnak, kipihentnek, friss leheletűnek, jól ápoltnak látjuk a másikat. Csak az együttélés során derül ki, hogy szerelmünknek is rossz szagú lehet a lehelete ébredés után, hogy olykor még horkol is, vagy nem takarítja le az asztalt maga után.

  • Félelem a negatív érzelmektől

Az érzelmek terén is furcsa játékok zajlanak ilyenkor. A házastársak felelősnek érzik magukat egymás érzelmeiért, pedig ezt nem mindig kellene. Ha a feleség szomorú, az nem feltétlenül azért van, mert a férj nem tudja kielégíteni a szükségleteit. Ennek folytán nem is arra van szüksége, hogy a férj serte-pertéljen körülötte, hanem egyszerűen csak üljön le mellé és hallgassa végig.

  • Konfliktusok elkerülése minden áron

Az is jellemző, hogy pánikszerűen kerülik a konfliktusokat, hiszen a konfliktusok jelenléte azt sugallná, hogy ők mégsem olyan jó pár, mint amilyen lenni szeretnének. Ekkor elkezdik szőnyeg alá söpörni a dolgokat, míg akkora pukli lesz a szoba közepén, hogy hasra esnek benne.

  • Az egyéniség háttérbe szorítása az álom kedvéért

Az álomszakaszban csak „MI” van, az „ÉN” pedig háttérbe szorul. Egyetlen estét sem tudnak elképzelni egymás nélkül, mindig mindenhová együtt kell menniük. Időre van szükségük, amíg beáll egy jó egyensúly az együttlét és az egyedüllét között, amikor a férj már nyugodt szívvel elmehet a barátaival falat mászni, a feleség pedig elmehet a barátnőivel „Shopping-terápiára” a férj féltékeny és rosszalló pillantásai nélkül.

  • Nem egymást szeretjük, hanem az egymásról való álomképünket

Jelentős különbség van aközött, hogy kicsoda a másik ember, objektíven tekintve (már ha ez egyáltalán lehetséges) és hogy a mi fejünkben milyen kép él róla. A kettő olykor szöges ellentétben állhat egymással. Az álomszakaszban még igazán nem ismerjük a másikat annyira, hogy őt, és önmagáért szerethessük, hanem abba a képbe vagyunk szerelmesek, amelyet a fejünkben megfestettünk róla. Minden közös tapasztalatunk vagy megerősíti, vagy módosítja ezt a képet és ettől függően szeretjük meg őt egyre mélyebben és tudatosabban, vagy kezdünk tőle eltávolodni és kételkedni döntésünk helyességében.

Az illúzióvesztés szakaszában azután eljutunk odáig, hogy már több a „nem-teszik” dolog a másikban, mint a „tetszik” és összetörik bennünk az álom. A következő szakaszok feladata lesz, hogy egy új képet alkossunk magunknak, amely sokkal jobban megfelel a valóságnak, és amelyet ennek ellenére (vagy éppen ezért?) szeretni tudunk. De ez már egy másik fejezet…

Mindent összevetve, az álomszakasz nagyon szép része a házasságnak. Mottója ugyanis:

Szeretlek.
Melletted kell lennem.
Soha sem hagylak el.
Mindig te leszel az első.
Szeretjük egymást

* * * * *

Az illúzióvesztett házasság  (2. rész)

A házasság első szakaszát az álomhoz hasonlítottuk. És valóban: itt minden olyan álomszerű, mindent édeskés illatú rózsaszín ködfelhő leng körül. Az álmoknak azonban az a természete, hogy egyszer véget érnek.

Az alvásból felébredünk, hacsak nem haltunk meg. Tehát, fel a fejjel: ha felébredtünk az álomból, az az élet jele! Ennyi sikerélményre pedig legalább szükségünk van ebben a szakaszban, ugyanis ez összességében nem a sikerélmények ideje. „Hogy jutottunk idáig?” – ez a pár fő kérdése, aki egyszer csak kétségbeejtő helyzetben találja magát.

Hogy is néz ki egy tipikusan illúzióvesztett pár?

Talán őket ismerjük a legjobban a környezetünkből, a kedvenc esti sorozatainkból, vagy a mozivászonról. Róluk a legkönnyebb házassági válságos filmet készíteni, és számos rendező él is ezzel a fogással. Életkoruk valahol 30 és 40 között van, egy vagy két gyermek szülei. A férj jellegzetesen sok időt tölt az otthonon kívül, a feleség pedig feltűnően keveset mosolyog. Az együtt töltött idő jobbára az esti időszakra korlátozódik valahol a gyerekek lefektetése és a tévé előtt való elalvás között.
Mikor ér véget az álom? Nincs egységes időhatár, amelyre az álomnak véget kell érnie. Vannak párok, akiknél 1-2 évig tart, de találkoztam már olyan párral is, amelynél 10 évbe is beletelt.

Az illúzióvesztett szakaszba kerülés jelei:
A gyerekek érkezése.

Nem azért jönnek a gyerekek, mert a kapcsolat meggyengült, viszont ha nem elég stabil, akkor meggyengülhet a kapcsolat, ha jönnek a gyerekek. Természetes, hogy ilyenkor a figyelem nagy része a babára összpontosul és a pár elsősorban szülőpárként és nem házaspárként funkcionál.

A feleség elkezd küzdeni a jogaiért.

Eddig hatalmas rugalmassággal kezeltek a felek mindent, ami a kapcsolatukat körülvette. Nagy áldozatokra voltak hajlandók egymásért, és képesek voltak önzetlenül alárendelni magukat a másik fél terveinek, munkájának, ízlésének. Most viszont a sok elfojtás felszínre tör és egyenlőségért kiált. Mivel általában a nő hoz több áldozatot – már csak az anyaság révén is – ezért nála érhető tetten elsőként a helyzet megelégelése.

A korábban került konfliktusok most felszínre törnek.

Az álomszakaszban még kényszeresen kerülték a konfliktusokat. Semmit sem tűrtek meg, ami csak sugallta is volna azt, hogy a kapcsolatuk nem tökéletes. Ez a folyamat természetesen együtt járt azzal, hogy sok negatív érzelmet a szőnyeg alá söpörtek. Mostanra viszont akkor lett a pukli a szoba közepén, hogy mindketten hasra esnek benne. Ezt pedig félelmetes megtapasztalni. Óriásinak látszik a kontraszt a korábbi vélt konfliktusmentesség és a mostani sűrű veszekedések között.

A férj már nem fektet annyi időt és figyelmet a házasságba ás a családba.

Ezzel függ össze az elkerülő magatartás is, amely első sorban a férjnél figyelhető meg. Nem azért, mert ő a gonoszabb, hanem mert helyzeténél fogva könnyebben kivitelezheti. Mivel a nap legnagyobb részét amúgy is az otthonán kívül tölti, könnyen megtoldja a munkaidejét egy haveri csevejjel, majd pedig otthon is igyekszik egy steril légkört teremteni, ahol elvonulhat a viharfelhők elől – az ilyen helyek általában a tévé, a számítógép, vagy más elektronikai berendezések közelében keresendők.

Győzködés, hibáztatás, kijátszás, zsémbeskedés.

A viták sokszor a kontrollvesztésig terjednek. A párhuzamos életek érzelmi eltávolodáshoz vezetnek, ezért egy heves vita során elhangoznak olyan kifejezések is, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak a pár számára. Most megvalósul a mondás, miszerint a házasság olyan mint egy régi parasztház. Az ilyen házakat két udvar veszi körül. Az első a díszes rész, amelyet kifelé is mutatnak. Ott van a „cicám” és a „galambon” azután pedig ott van hátul a gazdasági udvar, amely már nem olyan rendezett, amelyben a „tyúk” és a „marha” lakik.

* * * * *

Egy mindennapi példa

István és Zsóka nemrég ünnepelte az ötödik házassági évfordulóját. Azaz, hogy ünnepelte volna, mert mielőtt elindultak volna az étterembe, a szabadnapos apuka úgy hintáztatta kétéves csemetéjét, hogy az kiesett és beütötte a fejét, amitől persze mindenki pánikba esett, így aztán az ebédidőt az orvosi ügyeleten töltötték. Amíg az orvosra vártak, Zsóka számára nagyszerű alkalom nyílt arra, hogy fejére olvassa párjának, hogy milyen kétbalkezes, felelőtlen alak, akinek fogalma sincs arról, hogyan kell egy gyerekkel bánni, hiszen nem is ismeri a saját gyerekét, mindig csak dolgozik. István szívesen válaszolt volna, már ki is találta, milyen válogatott szavakkal fogja honorálni párja kitörését, de akkor éppen beszólították őket a rendelőbe – szerencsére…
Egy jellegzetes est így zajlik le kettőjük életében:
István: (Hazaér a munkából, majd nem túl barátságos hangon bekiabál a szobába) Megjöttem!
Zsóka: Pirítóst kapsz és rántottát. Olyan nehéz napom volt, a gyerek beteg, ma kétszer is lehányt. A kenyérpirító, amit az esküvőnkre kaptunk, kezdi beadni a derekát. Úgy füstölt, mint egy kémény. A tojást óvatosan edd, mert nagyon kellett kapkodnom, lehet, hogy egy kis tojáshéj is belekerült.
István: (Magában) Jaj ne! már látni sem bírom a tojást, meg a pirítóst. Mikor tanul már meg tisztességesen főzni? Nem akarok életem végéig tojást meg pirítóst enni! Még a titkárnőm is jobban főz nála!
A vacsora ideje alatt a gyerek kétszer felsír, közben Zsóka próbál kivasalni néhány kisruhát. István unott képpel tömi magába a tojáshéjtól ropogós rántottát, közben azon jár az esze, hogy ma este kik játszanak a sportcsatornán.
A vacsora után így folytatódik kettőjük párbeszéde:
István: Szívem, holnap este későn fogok hazajönni az irodából. A fiúkkal kibéreltük a fallabda termet és lejátszunk néhány meccset.
Zsóka: De hát megígérted, hogy elmegyünk a kertészetbe, hogy válasszunk egy magastörzsű rózsát.
István: Ó, az a rózsa holnapután is ott lesz, nemde? Tudod, engem az sem zavarna, ha a kertünkben őserdő nőne. Nem is értem, miért kell ennyi időt és pénzt áldoznod ilyen külsőségekre?!
Zsóka: És te miért pazarolsz annyi időt és pénzt a kis vacak labdáidra, amelyeket a falhoz ütögetsz?
A párnak ebben a szakaszban nagyon vigyáznia kell, mit enged meg magának egy-egy vitában. Ha ma lehülyézik egymást, holnap az lesz a kiinduló alap. Ha pedig holnap még nagyobb nyomatékot akarnak adni a szavaiknak, akkor hamar eljutnak egymás „jó édesanyjáig” is, azután pedig nem telik el sok idő az első pofon elcsattanásáig. A legtöbb házaspár ebben a szakaszban válik el, ám minden újabb házasságban gyorsabban le fog csengni az álomszakasz és a felek hamarabb jutnak el az illúzióvesztésig.

Így válás helyett inkább arra kellene figyelniük, hogy megtanulják azt, amire ez az időszak tanítani akarja őket. Megtanulni azt szeretni, aki a másik a maga valójában, nem pedig azt a képen dédelgetni, amelyet a fejükben megrajzoltak egymásról.
A szakasz jellemzőit átgondolva így határozhatjuk meg az illúzióvesztett házasság mottóját: Még mindig bírlak,
De valaminek változnia kell!
Szükségem van térre,
Szükségem van tiszteletre,
Szükségem van arra, hogy ne csak “mi” legyünk, hanem “én” is legyek.
Küzdünk egymással.

Dr. Mihalec Gábor
www.mihalecgabor.hu


A következő két szakaszról szóló anyagot március 28-án küldöm!


Mi az Ön véleménye, tapasztalat, gondolata? Kérem, ossza meg velünk!

2 válaszok
  1. Mónika
    Mónika says:

    Köszönöm szépen István ezeket a hasznos anyagokat.
    Úgy gondolom, hogy a házasságra készülőket fel kellene készíteni ezeknek a szakaszoknak a bekövetkeztére. Mert minden pár életében eljönnek.
    Én a saját bőrömön tapasztaltam sajnos, hogy a rózsaszín köd felosztása után elég erős a kontraszt.
    Most már ismerem (és folyamatosan tanulom) a házasság dinamikáját.
    Szerencsére a Párom is hajlandó együtt fejlődni velem, így lassan, de biztosan kapaszkodunk vissza a szakadék széléről, de sok fájdalmas dolgot lehetett volna elkerülni, ha tudatosan éljük meg ezeket a fázisokat.

    Válasz
    • Kübler Istvánné
      Kübler Istvánné says:

      Nagyon köszönöm ezeket az írásokat. Ugyan mi már kicsit “túllapoztunk” ezeken az éveken, és mondhatom nem kis erőfeszítést okoztak a különféle élethelyzetekben előkerült kudarcok, amelyek között mégis meg kellett találni a “túlélés keskeny és csodálatos ösvényét” a mindennapok megélése során. Lehet, hogy jobban is lehet(ne) a felkészítés során ezekre az időkre kitérni, ezzel együtt úgy gondolom, minden házaspárnak el kell tudni köteleződni a hűség és szeretet igazi értékei mellett, és ezt az utat senki nem járhatja végig helyettük, valamint sem megspórolni, sem kihagyni nem lehet ezeket az éveket (sem). Talán ezekben az években kristályosodik ki a felekben, hogy a szeretet messzemenőkig más, több, mint a “rózsaszín-ködű,” nagy érzelmektől és illúzióktól fűtött szerelem. Sok erőt és jó döntést kívánok minden kedves életük “e” szakaszához érkezett házastárs/Apa-Anya testvéreinknek.

      Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Hozzászólás a(z) Kübler Istvánné bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük