A felfedező házasság (3. szakasz)

Az álom és az illúzióvesztés után a felfedezés szakasza köszönt be a pár életében. Milyen kár, hogy a házasok csaknem fele, soha sem éri el kapcsolatának ezt az állomását.

Amint már említettük is, a legtöbben az illúzióvesztés fázisában kétségbeesnek és feladják. Pedig ha tudnák, hogy teljesen normális dolog, amit átélnek, ha valaki elmondaná nekik, hogy bármennyire is kilátástalannak tűnik most a helyzetük, eljön az ideje, amikor újra hinni tudnak egymásban és ellenállhatatlan vágyat fognak érezni arra, hogy együtt öregedjenek meg…
Ha valaki egy pillanatra felvillantaná előttük egy harmonikusabb jövő képét, akkor az illúzióvesztett pár biztosan szorosabban megragadná egymás kezét és elkezdene minden eddiginél tudatosabban dolgozni a kapcsolatán.

Akinek ez sikerül, az újra felfedezi a párját, és egy nagyon hasonló dinamikájú állapotba jut vele, mint amit az álomszakaszban átélt. Csak mivel a rózsaszín felhők hiányoznak ebből a fázisból, így ez sokkal józanabb, realisztikusabb és mélyebb.

Mi is történik itt? A felfedezés szakaszában megtanuljuk a párunk egész személyiségét tisztelni. Sok esetben éppen amiatt szerettünk belé, mert annyira különbözött tőlünk. Azután ezek a különbözőségek elkezdtek irritálni bennünket és kettőnk közé álltak. Ezért lettünk illúzióvesztettek.

Most elérkezett az ideje, hogy elfogadjuk ezeket a különbözőségeket, megtanuljunk pozitívan viszonyulni hozzájuk és értékelni őket. Ekkor döbbenünk rá, hogy teljesen téves célkitűzés, ha a másikat a saját mintánkra akarjuk szabni. Ő más, mint én, és éppen ez a jó benne.

Egyszerűen megengedjük a másikat, hogy az legyen, aki valójában és nem kényszerítjük, hogy igazodjon ahhoz a képhez, amelyet a fejünkben megfestettünk róla. A másság egyszeriben nem egy elviselt, szükséges rossz lesz a házasságban, hanem ünnepelt sokszínűség, amely gazdagabbá teszi a kapcsolatot.

Ilyenkor döbbennek rá, hogy a mássággal való együttműködés sokkal gördülékenyebbé teszi a kapcsolatot:
Kiderül, hogy az egyik ugyan jól vezet, de a másik páratlanul jó navigátor. Így a vezető már nem akarja mindenáron keresztülvinni a saját útitervét, hanem átengedi azt a másik félnek, aki viszont nem akar versenybe szállni a legjobb autóvezető címért, hanem elfogadja azt a szerepet, amely igazán testhezálló a számára. Az ilyenfajta együttműködésben megerősödik az összetartozás tudata, a kölcsönös bizalom és tisztelet légköre, amelyre rádöbbenve a pár egyszer csak felsóhajt és örömmel konstatálja: „Milyen jó csapat is vagyunk mi ketten!”

Nem kell megvárnunk, amíg a kapcsolat magától átzökken az illúzióvesztésből a felfedezés felé, tudatosan is tehetünk érte. Két fontos összetevője lehet ennek az átmenetnek: A tanulás és a kapcsolatépítés.

A felfedezés segítése tanulás által

Kötelezzük el magunkat az intimitás növelésére és a kommunikáció javítására! Az illúzióvesztés hűvösségében újra kell tanulni beszélgetni, a beszélgetések pedig utat nyitnak a meghittség, az intimitás elmélyülésére. Ne hagyjuk mindezt a véletlenre, vegyünk tudatosan kézbe az irányítást!

Sokat segíthet a két fázis közötti átmenetben egy jó házassági szemináriumon való részvétel. Ez nem azt jelenti, hogy Önök már olyan rosszul állnak, hogy segítségre van szükségük. Az autót sem csak akkor visszük szerelőhöz, ha már baj van vele, van kötelező szerviz is, amikor egyszerűen megvizsgálják a járgányt, hogy minden rendben van-e vele és elvégeznek rajta különböző karbantartási munkálatokat.

A tanulás serkenthető házasságról szóló önsegítő könyvek olvasásával, vagy jó házasságerősítő filmek közös megnézésével és megbeszélésével is.

Ha esetleg úgy érezzük, hogy elakadásunk oka valamilyen fel nem dolgozott gyermekkori trauma, vagy egy korábbi párkapcsolatban szerzett sérelem, akkor érdemes egy tanácsadáson való részvétel lehetőségét is fontolóra venni.

Végül pedig a barátok is sokat jelenthetnek egy ilyen helyzetben. Barátkozzanak más párokkal, akik már átélték kapcsolatuknak ezt az állomását és tanuljanak tőlük, hogy a saját kapcsolatukban is megkönnyítsék az átmenetet! Jól jönnek ilyenkor az azonos nemű barátok is, akikkel talán még őszintébben beszélgethetünk a bennünk felgyülemlő szorongásokról, aggályokról.

A felfedezés segítése kapcsolatépítés által

Amíg újratanuljuk a házasság megélését, már a tanulás folyamatában is tehetünk egészen konkrét lépéseket az intimitás növelésére:
● Tudatosan keressük azokat a pozitív tulajdonságokat a párunkban, amelyeket megerősíthetünk!

● A párunk ezeket a megerősítéseket a kapcsolat jó működésének jeleiként foghatja fel.

Bátorítsuk egymást!

Hallgassuk meg egymást!

Támogassuk egymás fejlődését. Ne engedjük, hogy az egyik fél fejére nőjön a másiknak! Segítsük egymást a tanulásban, a karrierépítésben, az álmok megvalósításában…

● Minden párnak vannak erősségei, amelyekre építhet. Mindig van lehetőség a növekedésre!

Egy tipikus felfedező pár

Hogy is néz ki egy pár, amely a felfedezés szakaszába érkezett? Hogyan kommunikál egymással és hogyan vacsorázik? Laci és Böbe éppen ebben a fázisban van, ezért csatlakozzunk egy kicsit hozzájuk, hogy meglássuk kapcsolatuk működését. Az előző két szakasz után már természetes, hogy ismét a vacsoránál érjük tetten őket.
Böbe: (Leteszi a tányért az asztalra, benne pirítós és rántotta. Mielőtt letenné, helyet kell csinálnia, mert az asztal tele van a könyveivel, amelyekből éppen a dolgozatát írja.) Szia Drágám, készítettem neked vacsorát: tudod, pirítós és rántotta. A régi szép napok emlékére!
Laci: (Magában: Nem baj, hogy már megint tojás van pirítóssal. Tudom, hogy Böbe mostanában nagyon elfoglalt. Beiratkozott az egyetemre egy másoddiplomás kurzusra és most nem a kaja a legfontosabb. De holnap meglepem. A gyerekeket elviszem a szüleimhez, és Böbét kiviszem egy étterembe vacsorára!) Ó Édesem, igazán nem kellett volna ezzel bajlódnod, tudom hogy nyomás alatt állsz a dolgozat miatt, biztosan találtam volna a hűtőben valami harapnivalót.
A vacsora után Böbe előrukkol a meglepetésével, amelyen napközben sokat törte a fejét.
Böbe: Szerveztem egy meglepetést kettőnknek. Most nyílt egy sportközpont a városban és vettem nekünk egy egész estés belépőt. Azt mondják, a fallabda termük nagyon jó!
Laci: Dehát én azt gondoltam, hogy te nem is szereted a fallabdát?
Böbe: Nos, nem a kedvenc játékom, de nem azért csinálom, hanem azért, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat. Utána elmehetünk egyet úszni és szaunázni. Benne vagy?
A jelenet is jól mutatja, hogy itt már nem az egyéni érdekek a fontosak, mint az illúzióvesztett szakaszban. A házaspárban kialakult a „mi” tudat és egy kölcsönösen egymásra figyelő, egymást tisztelő, intim és egyben baráti állapotot értek el.

A felfedező házasság mottója:
Újabb és újabb meglepetéseket fedezek fel benned.
Amit először szerettem benned,
Az később elkezdett bosszantani.
Most viszont semmiért sem cserélném el.
Újra tanuljuk egymást szeretni!

* * * * *

A mélység szakasza (4. szakasz)

Sorozatunk előző részeiben áttekintettük a házasság első három életszakaszát. Az álomból felébredve bekövetkezett az illúzióvesztés, majd pedig a csalódáson felülkerekedve megláttuk, hogy nem is olyan kétségbeejtő a helyzet, mint amilyennek első pillantásra tűnik, és elkezdtük újra felfedezni a társunkat. Amikor ismét meglátjuk benne azokat a tulajdonságokat, amelyek miatt beleszeretettünk, és megtanuljuk értékelni és tisztelni mindazt, amiben különbözik tőlünk, elindul a kapcsolat révbe érésének szakasza, a mélység.

Ekkor a pár végre hátradőlhet, és élvezheti mindannak gyümölcsét, amiért az előző három fázisban oly sokat dolgozott. Az összecsiszolódás már végbement, a személyiségünkből kiálló éles sorják, élek és sarkok lekoptak, és két „én” egy közös „mi”-ként simul egymáshoz.

Erre az időre már jól megtanultak kommunikálni egymással, rutinszerűvé vált, és alapvető készségként beépült a konfliktusok jó kezelésének képessége, és általános harmónia uralkodik a pár tagjai között a célokban, értékrendben, tervekben. Az intimitás szintje a pár tagjai között magas, a bizalmat semmi sem veszélyezteti közöttük, a szexualitás témája nem kelt fájdalmat, nyíltan beszélgetnek egymással az elvárásaikról, élményeikről, zsarolásnak, hűtlenségnek, manipulációnak még az árnyéka sem jelenik meg a kapcsolatban.

Béla és Julianna friss nyugdíjaspár. Élvezik az újonnan elnyert szabadságot, sokat vannak együtt. Éppen vacsorára készülnek, ám Julianna egész délután a virágait ápolta a kertben, és nem készített semmilyen ételt.
Béla: – Tudod mit, szívem? Ma főzzünk együtt valamit! Olyan mókás lenne! Mondjuk, megtanulhatnánk tojáspörköltet főzni. (Majd nevetve hozzáteszi): A pirítóst már úgysem tudom megenni a műfogsorom nélkül.
Julianna: – Ó, igen, az nagyszerű lesz. Tegyük ezt gyakrabban!
Miután sok gyengédséggel és nevetéssel fűszerezve megfőzik és elfogyasztják a vacsorát, Béla folytatja a beszélgetést:
Béla: – Most, hogy átestem a csípőprotézis-műtéten, azt hiszem, felhagyok a fallabdázással. Inkább menjünk el a kertészetbe! Úgy hallottam, ezen a héten külön akciók vannak nyugdíjasok részére. Szeretnék neked egy olyan magas törzsű rózsát venni, amire mindig is vágytál!
Julianna: – Lehet, hogy gyakrabban kellene most már sétálni mennünk. Így mozgunk is, és sok időnk lesz beszélgetésre.

A beszélgetést természetesen némileg sarkítottam. A valós életben nem kell mindenáron kivárni azt az életkort ezzel a fázissal, amikor már műfogsorunk és csípőprotézisünk van. A legjobb, ha már olyan korban eljutunk ide, amikor az egészségi állapotunk megengedi, hogy még élvezzük is a szerelmet, annak minden mozzanatával együtt.

Ha ismerjük az egyes szakaszok kihívásait, látjuk magunk előtt a célt, ha készek vagyunk figyelmet, erőt és akár pénzt is fektetni a házasságunkba, akkor mesterségesen is lehet siettetni az egyes fázisokba való továbbhaladást.
Azt a szeretetet, amely ebben a szakaszban megvalósul a házaspár tagjai között, jól tükrözi egy bibliai részlet, amely méltán szerzett magának kitörölhetetlen helyet a világirodalomban. Pál írta le ezeket a sorokat a korinthusiakhoz írt első levelében, amelyek a „Szeretet himnusza” cím alatt váltak ismertté:
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.”

A jó kapcsolat nem a benne részt vevő felek képzettségeitől, nyelvismeretétől, vagy intelligenciahányadosától függ. Van egy láthatatlan dimenziója, amely átjárja, megtölti szenvedéllyel, és hovatartozás-tudatot biztosít a felek számára.

„És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.”

Sokan hatalmas áldozatokat hoznak a házasságukért és a családjukért. Apák rengeteget dolgoznak a gyermekeik eltartásáért, és közben rádöbbennek, hogy már régen nem a szeretet hajtja őket, hanem csupán a kötelességtudat, a szeretet hiányát pedig önpusztító pótcselekvésekkel igyekeznek behozni. Anyák palástolják a gyerekek előtt apjuk alkoholproblémáit, és ezért az apa hibáit is magukra vállalják, ám már nem a szeretet, hanem a látszólagos biztonság, a status quo fenntartása vezeti őket ebben.

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.”

Ennek a szeretetnek mindig a másik ember áll a fókuszában: birtokában a házasfelek megelőlegezett bizalommal és jóindulattal viseltetnek egymás iránt, tudva, hogy a partner is ugyanezt teszi.

„Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.”

A mélység szakaszában lévő házasnak nem kell haragot táplálnia a párja iránt, hogy ezzel keresztülvigye az akaratát, mert tudja, hogy a párja is az ő oldalán áll. Nem egymás ellen harcolnak, hanem egymásért, egymás oldalán. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy az egymás iránti bizalmat nem veszélyezteti a régi sérelmek felemlegetése. Amit egyszer rendeztek egymással, azt engedik begyógyulni.

„Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”

A révbe ért párok együtt dolgoznak egymás sikeréért. Akkor érzik önmagukat eredményesnek, ha a partnerüket hozzá tudták segíteni képességei kibontakoztatásához, céljai eléréséhez. Szeretetük jellemzője a kezdeményezés, a megelőlegezés, az optimizmus.

„A szeretet soha el nem múlik.”

A mélység szakaszában a pár elérte azt, ami a házasság igazi célja. Már nem kell tartania a kapcsolatukat meglazító újabb krízisektől, hiszen azokat megharcolták. Nyugodt egymásra hagyatkozás jellemzi élő és dinamikus viszonyukat.

Az előzőekhez hasonlóan ennek a szakasznak is megfogalmazhatjuk a mottóját:
Amikor veled vagyok,
Otthon érzem magam, teljes vagyok.
Ha külön vagyunk,
Akkor is érzem a jelenlétedet és a kapcsolatunk biztonságát.
Szeretve érezzük magunkat.

Dr. Mihalec Gábor
www.mihalecgabor.hu


A következő anyagot március 31-én küldöm!


Mi az Ön véleménye, tapasztalat, gondolata? Kérem, ossza meg velünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük