ADJ ELŐSZÖR!
Kapcsolataidat gyógyító kihívás
20 apró lépés saját magad és a másik ember felé
Mi lenne…
… ha nem várnál arra, hogy a másik kezdeményezzen.
… ha te köszönnél előbb.
… ha te kérdeznél először.
… ha te dicsérnél hamarabb.
… ha te vennéd fel előbb a telefont.
… ha te kérnél először bocsánatot.
Sokszor éppen a legkisebb gesztusokból születik a legnagyobb változás.
Az Adj először! egy kapcsolatgyógyító kihívás, amely abban segít, hogy apró, hétköznapi lépésekkel közelebb kerülj azokhoz, akik fontosak neked – és saját magadhoz is.
Néha ugyanarra várunk
Arra, hogy majd ő hív fel. Majd ő köszön. Majd ő kérdezi meg, hogy vagyok. Majd ő ismeri el, hogy hibázott. Majd ő teszi meg az első lépést.
Közben telnek a hetek, a hónapok, néha az évek is. Nem feltétlenül veszünk össze, de egy kicsit távolabb kerülünk egymástól. Egy ki nem mondott köszönöm, egy elmaradt telefonhívás apróságnak tűnik. Sok ilyen apróságból azonban lassan fal épülhet.
Ezt a falat nem kell egyetlen nagy mozdulattal ledöntened. Elég kivenni belőle az első téglát. Erről szól az Adj először kihívás!
Nem kell mindig a másik lépésére várnod!
Mire számíthatsz?
Összesen 20 rövid, könnyen befogadható anyagot tartalmaz, amely a hétköznapi életből indul ki.
Az egyes anyagokban találsz:
- Egy ismerős, hétköznapi élethelyzetet;
- Egy egyszerű, közérthető pszichológiai-lelki gondolatmenetet, amely megvilágosítja, miért olyan nehéz ez. Végigbeszéljük, mi tart vissza minket, mitől félünk, mi zajlik ilyenkor bennünk.
- Egy rövid szentírási kapcsolódást;
- Egy mondatot, amely aznap elkísér;
- Egy konkrét, elvégezhető feladatot;
- Egy kérdést, amely segít egy kicsit magadra is figyelni.
Nem kell hosszú órákat rászánnod. Néhány perc olvasás és naponta egy apró, valódi lépés elég.
Miért érdemes most belevágni?
Mert most van itt az ideje a vetésnek – ősszel -, hogy később arathass, gyümölcsöt teremhess.
Soha nem tudhatod, melyik mag hányszoros termést fog hozni. Ha most nem vetsz, az eredmény is elmarad!
A földbe kerülő mag egy darabig láthatatlan. Kívülről úgy tűnhet, semmi sem történik. Közben odalent már elindult valami. Ilyenek a hétköznapi gesztusaink is.
Sokszor tényleg csak egy mondat hiányzik:
„Eszembe jutottál.”
„Köszönöm, amit akkor értem tettél.”
„Sajnálom, hogy ezt mondtam.”
„Mostanában csendesebb vagy. Jól vagy?”
„Szükségem lenne a segítségedre.”