Kérlek, jól nézd meg ezt a képet!
Mi jut róla eszedbe?
Milyen hatalmas a világ? Milyen hatalmasak a hegyek? Mekkora ereje van a természetnek?
Az ember pedig csak egy kis pont a képen, a teremtett világban.
Milyen kicsik, tehetetlenek vagyunk sokszor. Mennyi mindenre nem vagyunk képesek, bármennyire is szeretnénk. Mennyire rászorulunk mások segítségére, az Isten irgalmára.
Mt 23,12
Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.
Aki tudatában van kicsinységének és minden sikert, tehetséget, erőt Istennek tulajdonít, az tud igazán kiegyensúlyozott életet élni.
TIPP:
Nézd újra a képet!
Idézd fel, mi az, amiért hálát adhatsz Istennek? Mikor érezted, hogy kicsinységed, bűnösséged ellenére felemelt az Isten?
Ez a foto, vagy még inkább igazi találkozás a Hatálmassal a természetben, nem csak alazatosságat ébreszti. Akarunk énekelni: Laudate Dominum amikor lattuk a Te müveid a világon, a természet szépsége ez a taplalék a lelkünknek. Köszönjük ezt az ajandékot!
Lassan 8 éve lesz, hogy számomra 2 fontos embert vesztettem el rövid időn belül. Sajnos az egyikük temetésén önhibámon kívül nem lehettem ott. Sokáig nem tudtam megbocsátani annak, aki miatt ez így történt. Aztán rájöttem, hogy milyen kicsinyes vagyok, és csak magamnak ártok azzal, ha ezt a sérelmet magamban hordom. Gyakran „kis” dolgok takarják el előlünk a lényeget, mint ezen a képen a hegy kimagasló csúcsa. Nem az a lényeg, hanem az ember, aki bár a másik oldalon van, de legyőzte azt a másik csúcsot!
Számtalanszor éreztem, hogy a lelki mélységből, kilátástalanságból felemelt az Isten! Istenem! Emelj fel! Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled!
Mikor életemben először jártam ilyen tájon kijöttek a könnyeim. Nem bírtam másként el azt az érzést ami akkor rámtört, hogy milyen csodálatos az Isten hatalma és szeretete. Azóta is vágyom vissza, mert valami megmagyarázhatatlan vonzása van ennek a tájnak. Mindent magába foglal ami számomra Isten.❤
Hálát adok Istennek, hogy a kép másodszori megnézésekor felfigyelhettem arra, hogy itt is csak a fénykép fókusza miatt észrevehető, hogy egy ember áll a MINDENSÉGBEN…. Ezzel az alázattal érthettem meg – milyen kicsiny is vagyok, hiszen, ha én is ott lennék a képen,de a tavoli hegyen állnék, akkor már nem is látszódna semmi sem belőlem. Köszönöm Istenem, hogy vigyázol minden egyes emberre, aki elég kicsiny, hogy kérje oltalmadat.
Drága Judit!
Igazad van!
Szép gondolatok.
Szeretettel üdvözöllek:
Emőke
A hatalmas hegyek mellett érzem, h milyen pici vagyok. Elgondolkodom, hogy jobb lenne-e, ha hegy lehetnék ?
életgyónás után és mindig érzem gyengéd, sokszor megható figylmességét
Amikor férjem halála után hosszú idővel kigyógyultam a depresszióból.