Étkezés – a Hálaadás Napja #2

Ady Endre:

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem.
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban,
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sírást,
Köszönöm tört szívű édesanyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, ami hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem.
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.

12 válaszok
  1. Ágnes
    Ágnes says:

    Munkám végeztével néztem meg a kis videót. Hálaadással tartozom azért is, hogy van munkám, és ezért csak most tudok teljesen bekapcsolódni hozzátok!
    A falat kenyérről két történet jut eszembe. Édesapám az Állami Gazdaságban dolgozot helyi kerület vezető volt. A kertünk végében, úgy nevezett “falugödrében” búzát termesztettek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas vályú, alul összefutott a víz, de a két oldalban gyönyörűen állt a búzakalász. Gyermekfejjel 10 éves lehettem minden rosszban én is partner voltam. Kitaláltuk, hogy fekve legurulunk a búzatáblában, és az győz akinek kacskaringósabb az útja. Leérve az aljba “gyönyörű” látvány volt. UFÓ utak. Persz hogy kiderült, hiszen igazán látható jele volt. Este édesapám elővettengem is. Bevallottam én is benne voltam. Nem veszekedett, csak annyit mondott, két napig nem ehetek kenyeret, mert én “rajta hemperegtem”! Szigorúan be is tartatta édesanyámmal.
    A másik történet. Már asszony voltam. Nagy esőzések voltak, és rohadt a krumpli a földben. Én nem voltam hajlandó kiásni, mert iszonyatosan büdös volt, és azért az egy-egy egészséges gumóéert nem fogom a földet túrni. Apósom nem szólt semmit, fogta a kapát és kiásta egyedül az egészet. Felhozott a konyhába egy vödör egészséges krumplit és ennyit mondott: “Lányom, tanuld meg, amit az Isten ad, – még ha keveset is – el kell fogadni, nem az enyészetre hagyni, mert legközelebb ennyit sem fogsz kapni.” Nagyon elszégyelltem magam.
    Mindkét esetben nem veszekedtek rám, de mélyebben belém vésődött mintha kiabáltak volna velem. Nálam semmi nem vész kárba. Nálam a konyhai hulladák vagy maradék, vagy az állatoké, vagy a komposztra kerül. Egy életre megtanultam!

    Válasz
    • Icu
      Icu says:

      Ágnes!
      Szeretem a valóságos történeteket, a szívemnek pedig különösen kedves, ha egy-egy emléktöredékkel olyan csiszolatlan gyémántra lelek, mint a krumplis eset. Néhányszor biztosan felemlegetem tanulságul, hogy olyan életleckére leljen más is, mint amilyenre Te jutottál.
      A legjobb az a nevelés, amikor a lelkiismeret nagy felindulása és a belátás alázata kézen fogva a helyes felismerés útjára lép. Ahhoz pedig olyan szeretet és tisztelet kell a leckéztetőtől, mint amiben apósod részesített egykor.
      Mindketten erős egyéniségek lehettek-véleményem szerint.
      Értékelem, ha valaki elismeri , ha hibázott, mulasztott. Pláne, ha mások is tanulhatnak belőle…
      Akár magam is.

      Válasz
      • Ágnes
        Ágnes says:

        Köszönöm szépen Icu! Végtelenül jól esnek kedves szavaid! Annak is örülök hogy a tanuságtételem – amire nem vagyok büszke – tanulságos lehet bárki számára. Bennem azért hagyott mindkét eset mély nyomot, mert nem kiabáltak velem, nem kaptam, egy hatalmas pofont, hanem szeretettel és végtelen alázattal vezettek rá hogy nem jó úton járok!

        Válasz
  2. Viki
    Viki says:

    Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Mint a mennyeit, úgy a földit is!
    Az Élő Kenyér és a fehér kenyér összekapcsolja az eget a földdel!
    Mintha azt kérnénk, hogy mindennap add Magadat, adj egy kicsi mennyországot!

    Válasz
    • Icu
      Icu says:

      Úgy legyen!
      Csodálatos gondolat, nagyon megtetszett a “földi mennyország” és a kenyér kapcsolata…
      Pár éve ,a jelenlegi plébánosunk mondta: “…kérjetek, merjetek kérni Istentől magatoknak is, és örüljetek, mert az örömötök kedves Istennek, mert Ő szereti a boldog, mosolygó embereket!” Bizonyos értelemben ez a buzdítás még közelebb vitt Istenhez, s ezért végtelen hálás
      vagyok neki, anélkül,hogy tudná.
      Szeretem az imádságokon kívül is megfogalmazott kéréseket, mert amúgy is, amint kimondod, máris imádságos párbeszédbe kerülsz a Teremtővel.
      Csodálatos, mennyi alkalom úgy találkozni Istennel, hogy színről színre nem látható!

      Válasz
  3. Zsolt
    Zsolt says:

    Köszönöm ezt a szép Ady verset, amit már nagyon rég nem hallottam/olvastam…
    “Hálát adok, hogy itt a reggel,
    hálát adok az új napért.
    Hálát adok, s a szívem mélyén
    a hála dala kél.”

    Válasz
  4. Vadnai+Zsuzsanna+Katalin
    Vadnai+Zsuzsanna+Katalin says:

    Köszönöm Uram, hogy megtartottál szeretetedben, és gondoskodsz rólam és családomról!

    Válasz
  5. Ágnes
    Ágnes says:

    Köszönöm Icànak szavait is és a lehetőségemet is, hogy a hallottakhoz jutottam, én is így látom, ès szeretnék mindig így érezni.
    Várom a 3 órát nagyon sok szeretettel!

    Válasz
  6. Icu
    Icu says:

    István,köszönöm ezt a videót is.
    Milyen örömmel fedeztem fel, hogy másnak is arra a srófra jár az esze, gondolata, mint az enyém…
    A napok pillanatai egy csodálatos “igaz” gyöngysorra vannak felfűzve nálam. Így minden pillanatért, minden ajándékért ( jó, v. rossz, amit megérhetek, jó v. rossz érzés, ami megérint) a hála és párbeszéd indul Istenhez.
    Milyen jó, hogy gondoskodik rólam, és milyen jó érezni, hogy velem marad, és milyen jó szeretni és szeretve lenni…
    Milyen jó, apró és hatalmas örömökkel megrakodni napról, napra és erőt gyűjteni, a kellemetlen, és néha fájdalmas történésekhez,érzésekhez.
    Minden ajándék, és mindennek oka van, és minden jó és rossz vezet valamihez, valakihez, formál,csiszol, de Isten és Jézus , és Szűzanya gondviselése, amit mindig érezhetek, s ami sosem hagy el semmiben az életben.
    Minden véget ért a földi életben, ami a szülői gondoskodásban, szeretetben és annak viszonozásában részesítettek, velük emlékeimben élhetek csak már, és sokan már égi hazában vannak, mások pedig más utakra tértek, de a mennyei gondviselőim örökre mellettem állnak, és mindenért köszönet, hála nekik!
    Nagyon jó hálát, köszönetet adni, mert érzem a véghetetlen gazdagságát az életnek, a világnak,és ezt nem feltétlen az anyagi gazdagságban élem meg.
    Ahogy István mondta, egy falatka táplálékban mennyi erő, öröm, élvezet és mennyi elinduló gondolat adódik, s egy falatkával, vagy az éppen elegendővel a mértékletesség és a beosztás erényét is gyakorolhatjuk. Talán éppen ezért a szólás gyökere, eredete is ott lapul benne, ahol egy-két ember jól lakik, ott jut a harmadiknak is,sokadiknak is…, az-az megosztható.
    Megosztható a pazarlás elkerülésével, s jut valami az éhezőknek, rászorulóknak is.
    Ez már egy újabb gondolatsor nálam, amivel nekilátok mai további feladataimnak, a délutáni újabb találkozásig.

    Válasz
    • De szépen megfogalmaztad!Orbán+Viktória
      De szépen megfogalmaztad!Orbán+Viktória says:

      De szépen megfogalmaztad!
      Erről jutott eszembe, hogy egy falatka mennyországban élünk – élhetnénk!
      Nem?!

      Válasz
      • Ágnes
        Ágnes says:

        Igazad van! Földi mennyországban élhetünk – élhetnénk. Ehhez elsősorban az én hozzáállásom szükséges, hogyan reagálok a körülöttem zajló eseményekre, és hogyan fogadom az engem érő “külvilági” lenéző tekinteteket, megszólásokat, negatív véleményket. (Van amikor sikerül, de még sokat kell tanulnom!)

        Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük