Hogyan tűzzünk ki célokat, hogyan valósítsunk meg célokat és milyenek a jó célok?

– Ez egy nagyon-nagyon bonyolult kérdés, de nagyon fontos. Egy célok nélkül leélt élet valóban nagyon szomorú élet – kezdte a beszélgetést Szőnyi Lídia pszichológus.

Manapság, amikor annyi minden közül választhatunk, annyi mindent kezdhetünk az életünkkel, nehezebb dönteni, mint korábban. Most minden azt sugallja, hogy bármit kezdhetsz az életeddel. Megvalósíthatod magad, ha van annyi akaraterőd.

Az a jó cél, ami nem csupán a saját egónkat építi, hanem a másik számára is hasznos. Erősen jelen van ma a világban az, hogy valósítsd meg önmagadat, bármi áron, bárkit letaposva, mert aki nem valósítja meg önmagát az vagy lusta, vagy nem elég erős.

Gyakran szem elől tévesztjük: a célunk nem csak az, hogy sikeresek és gazdagok legyünk. Sokkal inkább az, hogy azokat az értékeket, amelyeket Isten belénk helyezett felismerjük, és ezek hasznára legyenek a körülöttünk élőknek és ez által jobb legyen a világ – bármilyen közhelyesen is hangzik.

Érdemes tehát olyan célokat kitűzni magunk elé, amelyek ebbe az irányba mutatnak. Ilyen cél lehet például, hogy a családunk biztonságáért, az ő jólétükért dolgozunk. E mellett bekapcsolódhatunk önkéntes munkákba, amellyel olyan embereken segíthetünk, akik rászorulnak. Olyan célokat kell keresni, amik rajtunk túlmutatnak.

A jó cél és a kenyérkereset összekapcsolódhat-e, kell-e, hogy összekapcsolódjon? Gondolok itt a sok elfoglaltságra, gyerekekre. Kevés az időnk, mire adjuk? 
Életszakaszok vannak. Van olyan életszakasz, amikor több idő jut az önkéntes munkára. Van olyan időszak is, amikor a családért kell többet tenni, vagy a karrierre kell koncentrálni, de ekkor sem szabad az értékeket szem elől veszteni.

A pici baba születésekor minden energiámat elviheti a gyermek körüli tevékenység és a család összetartása, a nagyobb gyermek nevelése. Ahogy belefér az életünkbe úgy kapcsolódjunk be más értékes tevékenységbe. A család mindig fontosabb, mint egy önkéntes munka. Van olyan, amikor a segítő tevékenység összekapcsolódik a fő munkahellyel. Arra kell törekedni, hogy találjunk egy olyan pályát, ahová minden nap elégedetten megyünk a munkahelyre. Ehhez lenne nagyon fontos a megfelelő önismeret már fiatal korban.
Olyan hivatást találjunk, ami a személyiségünk és értelmi képességeink szerint a legideálisabb.

Melyek a mai fiatalok nehézségei, kihívásai? Beszéltünk arról, hogy fontos lenne ismerni magukat, hogy tudják, hogy egyáltalán milyen irányba kezdjenek indulni. Mi lehet még fontos?

Említettem még, hogy sokféle életút közül lehet választani. Gondolhatjuk azt, hogy könnyebbé teszi, de a tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal inkább megnehezíti a választást.

Ijesztő tizenévesként szembenézni azzal, hogy 100 úton is elindulhatok, és ha az egyiken elindulok, akkor a másikon már nem mehetek.
Nehéz elköteleződni egy ilyen döntés mellett. Vannak fiatalok, akik már nagyon hamar elköteleződnek, előfordulhat, hogy korai zárás következik be az életükben, ami később okoz konfliktusokat. Akkor, amikor ráébrednek, hogy mégse jó úton indultak el. Ugyanakkor vannak olyan fiatalok, akik pont emiatt nem is mernek elindulni, leragadnak valahol az útkereszteződésnél. Ők azok a fiatalok, akik 20 szakmát tanulnak, nem fejezik be egyik iskolát sem, félnek attól, hogyha befejezik, akkor kikerülnek a nagybetűs Életbe. Itt saját felelősséget kellene vállalni a saját döntéseikért, illetve céljaikért és ezt nehezen tudják felvállalni.

Mi van olyankor, ha fogalmam sincs, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel? 
Attól függ, hogy ez milyen életkorban van. Fiatalként érdemes lehet az önismeretünket fejleszteni. Játékos indulásnak jók lehetnek az önismereti tesztek is, fogódzkodónak nagyon jók.

Ha felteszem azt a kérdést, hogy ki is vagyok, s ha megfogalmazom magamnak, hogy milyen vagyok, akkor már valamivel előrébb tartok. Biztosan nem olyan életcélt kell választanunk, amitől borsódzik a hátunk. Mindenkiben van egy-két olyan szikra, ami ha rátalál arra, amit szívesen csinál, belobban. Érdemes ezért minél több dologban kipróbálni magunkat.

Önkéntesként rengeteg féle lehetőség van. Ha sokféle területen szerzünk tapasztalatokat, akkor előbb-utóbb rá fogunk akadni arra, ami a mi utunk.

Manapság került köztudatba ez a kifejezés: kapunyitási pánik. Mit takar? Hogyan függ ez össze a céllal, az elköteleződéssel?
A kapunyitási pánik egyrészt az, amiről az előbb beszélgettünk, hogy a fiatal ott áll és nem tudja, hogy 100 út közül melyik utat válassza ki. Folyton halogatja a döntéseket, még 30 évesen is otthon lakik a szüleivel, („mama hotelben”). Nem halad előre sem a párkapcsolatban, sem a munkahelyi életében. Az életének semmilyen részében.

A másik féle kapunyitási pánik az, amikor a fiatalok nagy lendülettel belevágnak a karrierépítésbe. Érzékelik a hatalmas elvárást, ami feléjük irányul a munkahelyen, a társadalomban. Talán még fel is nagyítják saját szemükben ezeket az elvárásokat. Kétségbeesnek, hogy nem tudják megcsinálni, úgy érzik, összeomlik körülöttük a világ. Láthatják harmincas kortársaikat, akik megházasodtak, elindultak valamilyen pályán. Ezt látva kezdenek elégedetlenek lenni önmagukkal. Csalódnak a világban, nem ezt várták az élettől. Az önértékelésük teljesen összeomlik. Nincs semmilyen cél már előttük. A karriertől nem azt kapták, amit vártak.

Nagyon fontos tehát, hogy tisztába legyünk azzal, kik vagyunk és ehhez illő célt találjunk. Van bennünk egy belső vágy, ami válaszolni fog arra a felhívásra, amit elénk hoz az Élet!

A következő anyagot március 24-én küldöm!

Mi az Ön véleménye, tapasztalat, gondolata? Önnek sikerült-e jó célokat találni és megvalósítani? Hol tart ezen az úton? Önnek milyen módszer vált be, hogyan csinálta?
Kérem, ossza meg velünk!