Ebben a cikkben megpróbálok minél több ismeretet átadni Önnek, hogy a családi krízisekben ne csak a saját tapasztalatára vagy megérzéseire legyen utalva, hanem az elmúlt két évtized fontos családterápiás kutatásainak eredményeit is hasznosítani tudja.

Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy a krízisektől nem kell félni! Sőt, továbbmegyek egy lépéssel és azt mondom, hogy a krízisek – megfelelő hozzáállás mellett – a legjobb szövetségeseink lehetnek.

A családterápia egyik alaptétele, hogy a krízisekben a család olyan ugrásszerű fejlődéseket tapasztalhat meg, amelyekre normál körülmények között nem lenne képes.
Képiesen fogalmazva, a krízis egy kő az úton, amely két dologra szolgálhat. Az egyik az, hogy hasra esünk benne. Ebben sajnos nagy tapasztalatunk van, ezért alakult ki bennünk egyfajta félelem a krízisek iránt, ezért gondoljuk, hogy a krízisek rossz dolgok, amelyeket mindenáron el kell kerülni.

A másik lehetőségünk azonban az, hogy a kőre rálépjünk és lépcsőfoknak használjuk, amelyen keresztül még magasabbra juthatunk. Erre fogjuk a figyelmünket irányítani most. A kérdés tehát a családi krízisekkel kapcsolatban ez: Botlókő, vagy lépcsőfok? Ön dönt!

CSALÁDI VÁLSÁGHELYZETEK

A normatív kríziseket vizsgáljuk meg közelebbről (normatív kríziseknek hívjuk azokat az életeseményeket, amelyeket többé-kevésbé minden család átél, amelyek az élet normális velejárói, amelyek előre jósolhatók és lefolyásuk egy jól körülírható forgatókönyv szerint zajlik), közben végig arra figyelünk, hogy az adott krízishelyzetet hogyan változtathatjuk botlókőből lépcsőfokká. Egy képzeletbeli házaspárt kísérünk végig a családi életciklusok különböző állomásain és megnézzük majd, milyen új és új helyzeteket él át ez a család. Nevezzük őket Dénesnek és Margitnak.

A párrá válás krízise

Alig, hogy meghozták a házassági döntésüket, máris jön az első krízishelyzet, a párrá válás krízise.
Aki már szervezett esküvőt, pontosan tudja, hogy minden érzelmi emelkedettsége ellenére a házasságkötés egy igen komoly krízisként is felfogható, amikor kiderül, hogy nem is látunk mindent olyan egyformán, mint ahogyan azt eddig feltételeztük. Ezt tapasztalta meg Dénes és Margit is. Az eddig rózsaszín ködfelhőben turbékoló szerelmespár most először szembesül erőteljesebben a két származási család különbözőségével és azzal, hogy nem is látnak mindent olyan egyformán. Margit nagy esküvőt szeretne sok vendéggel, Dénes szerényebbet, csak a legközelebbi hozzátartozókkal. Margit ezüst és arany színkombinációban gondolkodik, Dénes pedig már nagyon szeretne túl lenni az egész hajcihőn…

Aztán jön az első közös karácsony és a nagy kérdés: mikor melyikük családját látogassák meg? Majd Dénest a barátai hívják egy hétvégi rafting túrára Horvátországba, és amikor nem mondja rá azonnal az igent, elkezdik mondogatni neki: “Na, mi van férjek gyöngye, engedélyt kell kérni anyucitól?”

Mire is megy ki az egész? Mi a házaspárrá válás krízisének igazi tétje, mire akar ez az életszakasz megtanítani?

Az egész arra megy ki, hogy a két ÉN-ből kialakuljon a közös MI. A MI közös döntéshozatali módunk, a mi saját családi határainak, a mi pénzkezelési stratégiánk, a mi életritmusunk.

A későbbi családi életet alapvetően meg fogják határozni azok a válaszok, amelyeket a párok az ebben a krízisben eléjük tornyosuló kérdésekre adnak.

Amikor a szülők igazán megtanulnak imádkozni…

Dénes és Margit sikerrel vette a szülői feladatok kihívását, amíg kicsik voltak a gyermekeik, de most elérkezett az a krízis, amely a köznyelvben is a legrázósabb életszakasznak számít. Hívő családokban ez az az időszak, amikor a szülők igazán megtanulnak imádkozni…

Marci középiskolába készül, Zsuzsi pedig felsős lesz. Dénes megszokta, hogy eddig Marci mindig örült, amikor volt fél órája, hogy együtt tegyenek valamit, ám legutóbb, amikor focizni hívta a fiát – életében először – azt a választ kapta, hogy “Apa, lehet, hogy te ráérsz, de nekem más dolgom van.” Zsuzsi eddig puszival búcsúzott el a szüleitől reggel az iskola előtt, újabban viszont már a sarkon elbúcsúzott és a rövidre szabott puszi előtt gyorsan szétnézett, nem látja-e valaki. A gyerekek egyre több időt töltenek a barátaikkal, akikről úgy beszélnek, mintha a pótcsaládjuk lennének. Egyre több új arc jelenik meg az otthonukban és az eddig bevált fegyelmezési módszerek egyre hatástalanabbak.

Mindeközben a szülőknek a saját életükkel is meg kell birkózniuk. Dénest előléptették a cégnél. Magasabb fizetés, magasabb felelősség. Saját titkárnő, és ráadásul milyen csinos! Bezzeg Margiton egyre több a szarkaláb, itt-ott egy-egy úszógumi is megjelenik, és mintha már a hálószobai teljesítménye sem lenne már a régi. Margit először bosszankodott, hogy a gyerekeknek nincs már olyan nagy szükségük rá, most azonban úgy döntött, megvalósítja magát. Az eddigi négyórás állását felmondta és a saját vállalkozásba kezdett. A webshop, amelyet elindított, egyre jobban felfut, egyre több megrendelése van…

A gyerekek már nem akarnak részt venni a szokásos félévenkénti wellness hétvégén, így első alkalommal, amióta szülők lettek, úgy döntenek, kettesben utaznak el. Izgatottan várták az indulás napját, aztán a kocsiban egész úton a gyerekekről beszélgettek. Most jöttek rá igazán, hogy a gyerekek annyira kitöltötték az életüket, hogy egymással nem is nagyon tudnak mit kezdeni.

Mit is akar ez az életszakasz megtanítani?

A szülőknek az új helyzetben meg kell tanulniuk a kontroll és a függetlenség új egyensúlyát.

Itt élik át, mit jelent jelen lenni, rendelkezésre állni a gyermek számára, ha szükség van támogatásra, de ugyanakkor elengedni, lehetővé tenni, hogy a gyermek meghozza a saját döntéseit, elkövesse saját hibáit és felelősséget vállaljon magáért. A megnövekedett számú konfliktusok különösen fontos szerepet játszanak itt.

Egyfelől lehetőséget adnak a szülők számára életük újraorientálására, másrészt a tinédzser gyerekek észrevétlenül is most szívják magukba azokat a konfliktuskezelési mintákat, amelyeket majd a saját házasságukban is alkalmazni fognak. Jó, ha a szülők ezt tudatosítják magukban és a saját terheiken túlnézve erre is tekintettel vannak. Sok család esetében talán most érkezett el az idő kapcsolatépítő tréningen, vagy épp egy családterápián való részvételre (aminek szintén erős pozitív üzenete van a gyerekek felé).
Mi jöhet még ezután?

Kirepültek a gyerekek. És most mi lesz?

Most dől el, hogy mennyi tartalék van Margit és Dénes házasságában. Már az előző életszakasz során rádöbbentek arra, hogy a kettőjük kötődésében nagy szerepet játszik a szülői szerepük, ám most minden eddiginél sürgetőbben válaszolniuk kell a kérdésre: “Mennyire életképes a kapcsolatunk, ha nem mint szülőtársak, hanem mint házastársak vagyunk jelen.”

Sajnos mindketten látnak a környezetükben példákat arra, amikor a pár nem tudta újraszervezni magát, megmaradt a szülői szerep mellett, de párként nem talált vissza egymáshoz. Margit nővére fél éve vált el, Dénes munkatársa pedig most van a válási folyamat kellős közepén. Talán éppen a testközelbe került példák hatására is Dénesék úgy döntenek, mindent megtesznek annak érdekében, hogy újra egymáshoz találjanak. Dénes többször eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő és a még mindig nagyon csinos titkárnő… ám a minap egy csapatépítő tréningen, amikor közelebb kerülhetett volna a hölgyhöz, eldöntötte: “A házassága mindennél fontosabb. Nem dobhatja ki egy múló kalandért az elmúlt 23 évet az ablakon.”

A külön-külön megküzdött belső vívódások után most egymásra is más szemmel néznek. Dénes újra felfedezi azt a kacér mosolyt a felesége arcán, amibe annak idején beleszeretett, Margit pedig egyre büszkébben mesél a férje jelenlétében másoknak arról, hogy mennyire biztonságban érzi magát a férje mellett.

Úgy érzik az életük révbe ért, örülnek egymásnak és a családjuknak. Élvezik újra felfedezett szexualitásukat, beszélgetéseik olyan mélyek és érzelemdúsak, mint a kapcsolatuk elején, amikor mindent meg akartak tudni egymásról.

A közös wellness hétvégék már egyre kevésbé a gyerekekről szólnak, újra előkerülnek barátok, hobbik, célok, amelyekre eddig nem volt idejük.

Sajt a szendvicsben…

Dénes munkahelyén egyre többször szóba kerül, hogy milyen lesz majd az élet, ha ő néhány hónap múlva nyugdíjba megy. Már ki is jelölték, hogy ki fogja átvenni a helyét, akit neki kell folyamatosan belenevelnie az új munkakörbe. Margit ügyesen felépítette a webshopot, és amióta felvett egy munkatársat maga mellé, egyre nagyobb szabadságot élvez.

A pár esténként nagyokat sétál, hétvégente elmennek együtt vacsorázni, havonta egyszer összehívják a családot, ilyenkor ott van Zsuzsi a férjével és a két gyerekével, Marci szakított az élettársával, és most hozta el először az új barátnőt. A szülők izgatottan figyelik, hogy révbe ér-e végre a fiuk élete is. A gyerekek jelenléte azonban nemcsak a családi rendezvényeken válik érezhetővé.

Újra és újra jönnek olyan helyzetek, amikor szükség van a szülők támogatására. Hol Marci lakásvásárlásába, hol Zsuzsiék autócseréjébe szállnak be egy-egy jelentősebb tőkeinjekcióval, ugyanakkor a saját szüleik, akikre eddig erőforrásként támaszkodhattak, most egyre inkább segítségre szorulnak. Tavaly elvesztették Dénes édesapját, most pedig Margit anyukája ápolásra szorul. A pár egyszeriben abban a helyzetben találja magát, mint a sajt a szendvicsben. Alulról, a gyerekeik, felülről a szüleik igénylik a segítségüket, ők pedig ott vannak középen.

Egyre többször téma a beszélgetéseikben, hogy vajon mennyi van még hátra, vajon elégedettek lehetnek-e azzal, amit elértek? Nemrég Margit megjegyezte viccesen: “Ha valamelyikünk előbb meghal, én elköltözök egy kisebb lakásba Zsuzsiék közelébe.”

Közben továbbra is nagyokat sétálnak, a wellness hétvégék ugyan ritkultak, de továbbra is jelen vannak az életükben, ahová gyakran az unokáikat is magukkal viszik. Margit sokat önkénteskedik egy anyaotthonban, és újabban felfedeztek együtt egy keresztény közösséget a közelben, ahová szívesen eljárogatnak.

Dr. Mihalec Gábor
www.mihalecgabor.hu


A következő anyagot április 2-án küldöm!


Mi az Ön véleménye, tapasztalat, gondolata? Kérem, ossza meg velünk!

1 válasz
  1. Zsolt
    Zsolt says:

    Ez egy nagyon fontos pont, és nem csak a kapcsolatok terén: tudjuk-e a krízisekben észrevenni az új lehetőségeket, túl tudunk-e lépni saját fájdalmunkon… Ilyenkor jó, ha vannak biztos pontok az életünkben: az Isten kegyelmébe vetett hit, a házastársi eskü, egy közösség vagy akár csak egy jóbarát.

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Hozzászólás a(z) Zsolt bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük