Sanyi éppen a házi feladatát körmölte a szobájában az íróasztalkája fölé görnyedve. „Mennyire vagyok áldozatkész?” – ezt a címet viselte a fogalmazás, amit egy oldalban kellett kifejtenie.

Szebbnél szebb, jobbnál jobb dolgok jutottak az eszébe: „Ha valaki bent rekedne egy égő házban, én berohannék érte és életem kockáztatásával is kimenteném. Ha egy osztálytársam beleesne a hídról a folyóba és fuldokolni kezdene, én rögtön utána ugranék és kihúznám a vízből. Ha esetleg orvos lennék, és járvány törne ki egy távoli országban, én a saját költségemen oda utaznék, és ingyen gyógyítanám az embereket.” Ilyen csodálatos dolgokat írt Sanyi.

Még ennél szívhez szólóbb dolgok is jutottak az eszébe, és éppen papírra akarta vetni őket, amikor édesanyja hirtelen benyitott a szobájába. „Sanyikám, szépen megkérlek, vidd le a szemetet az udvarra a nagy kukába, én nem hagyhatom itt a főzést!”’ – mondta a fiúnak. Sanyi kipillantott az ablakon, majd elhúzta a száját és kényes hangon felelte: „Csak nem gondolod, hogy ilyen időben leviszem a szemetet!? Hát nem látod, hogy épp esik az eső?”

Néha nem is könnyű meghallani Isten szavát, észrevenni, mi lehet az Ő akarata egy bizonyos helyzetben. Pedig Ő minden pillanatban szól hozzánk, velünk van, segít a jóra, a szeretetre. Kérdés, hogy mennyire vagyok figyelmes rá. Ha a kifogásokat keresem, mint a történetben szereplő kisfiú, akkor nem fogok növekedni.

Ha Istenben élek, akkor az Úr minden képzeletet felülmúló gondoskodással vesz körül:

Jn 5,24-25
Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.

Iz 49, 9-10
A foglyokhoz így szólok: „Gyertek ki!” A sötétben ülőkhöz meg: „Gyertek a napvilágra!” Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak. Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket.


TIPP:

Ha a mai nap elbizonytalanodok valamiben, vagy éppen döntés előtt állok, rövid fohászban kérdezzem meg: ” Uram, mit szeretnél most tőlem?” Utána, ami elsőként eszembe jut – lehet, hogy nehéznek tűnik, de legbelül jónak érzem -, tegyem meg!

2 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük