Volt egyszer egy szép kiscica, aki fülig beleszeretett egy fiúba, akivel egy házban éldegélt. Addig könyörgött hát a jó tündérnek, míg az egy gyönyörű, fiatal lánnyá nem változtatta, aki rögtön feltűnt a fiúnak. Megszerették egymást, és a fiú idővel feleségül kérte a lányt, aki korábban macska volt. Az esküvőt fényes külsőségek között, nagy lakoma kíséretében tartották meg. Emelkedett volt a hangulat, rendben is ment minden, amíg a lakodalmas terembe véletlenül be nem tévedt egy aprócska egér. Amint a menyasszony meglátta az egeret, habozás nélkül a nyomába vetette magát, s addig üldözte, amíg el nem kapta. Majd a megrökönyödött násznép szeme láttára egy falásra le is nyelte.
Az emberek nagyon sokszor nem olyanok belül, mint amilyennek kívül mutatják magukat. A látszólag törvénytisztelő magatartás mögött nem mindig rejlik azokkal egyetértő, a törvények által védett értékeket valóban becsülő belső érzület.
Az egyik veszély, ami a pusztán törvénykövető erkölcsiséggel együtt jár, az a tény, hogy soha senki nem tudja tökéletesen megtartani a parancsokat. Ha nincsen kegyelem, megbocsátás, akkor az az ember, aki pusztán a parancsok megtartása révén akar Istennek és embereknek tetsző lenni, mindenképp kudarcokat, fájdalmas csalódásokat fog megélni, amelyekből nincs számára kiút.
A másik veszély pedig az, amiről a kezdeti kis történet is szólt: hogy a látszólagos, kívülről ellenőrizhető törvénybetartás mögött nincs ott a belső érzület, a beleegyezés azokba az értékekbe, amelyeket a törvény megőrizni, védeni igyekszik. Ha valaki belsőleg is azonosul a parancsokkal, az általuk közvetített értékrend értékeivel, ezt a magatartást nevezi a Biblia „igazságnak”. Az „igaz” azt jelenti, hogy megfelel a valóságnak. Vagyis a külső tett valóban a belső érzületet tükrözi, s mind a kettő megfelel az Isten által belénk és körénk teremtett rendnek.
Finta József atya
Mt 5, 17-18
Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.
TIPP:
Sokszor éri vád a hívő keresztényeket, hogy nem látszik meg rajtuk, hogy templomba járnak. Bizony, ennek néha van alapja.
Gondold végig: mennyire ragaszkodsz pusztán a szokásokhoz, előírásokhoz vagy a vallásos cselekedetek mögött valódi, szívből jövő hozzáállás van. Például: nem csak eldarálom az imádság szövegét, hanem valóban Isten jelenlétében akarok lenni, akár úgy, hogy meg sem szólalok.
Nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretném, – de én is törekszem a személyes kapcsolatra Istennel.
Isten a csend barátja, jó üldögélni előtte
Van, hogy eldarálom. De eldarálom, mert ima nélkül nem tudok lefeküdni, felkelni.
De ha eldarálod – mert nélküle nem tudsz lefeküdni, felkelni – , akkor szerintem az már nem is ima, hanem szokás, egy rítus, ami megnyugtatja lelkedet, mert elvégezted. Az ima személyes kapcsolat Istennel. Az eldarálásban, amikor megtanult vagy felolvasott imákat mondunk, ráadásul sietve és nem oda figyelve, mi a személyes?
Nem kötekedni akartam, hanem az ima méltóságára rámutatni.
…-nem csak eldarálom az imádság szövegét, hanem valóban Isten jelenlétében akarok lenni, akár úgy, hogy meg sem szólalok. nos, köszönöm a tanítást és Finta atya történetét is! Több éve már gyakorolom és még mindig vissza-visszaesek…