Tartalmas Élet Program

EXTRA

Így élik meg a karantént

Egyikünknek sem könnyű ezt a “karantén időszakot” megélni. Nézzük meg, milyen lelki folyamatok mennek végbe Lackfi Jánosban, illetve Várszegi Asztrikban.

Lackfi János: Itt az ideje az elengedésnek

Békesség van bennem, nem szorongok, pedig duplán veszélyeztetettnek számítok, azért is gugyulunk lassan már harmadik hete karanténban. Nyolc éve volt egy stroke-om, ami első számú kockázati faktor, amúgy is elég kritikusak a légutaim, minden nyamvadt vírusnál képes vagyok megfulladni. Nem áll szándékomban kipróbálni egy karcosabbat, így nagyon szigorúan tartjuk a korlátozást.

Az ember a karanténban is ki tudja tömködni az idejét lázongással, gyűlölködéssel, háborgással, a legfrissebb járványügyi adatok után kereséssel, a többi hülye felvilágosításával fröcsögő kommentekben. Tudunk mi elég zajt csapni, hogy ne halljuk a saját belső csöndünket.

Most viszont eljött az ideje az elengedésnek.
Bár nem akartuk, el kellett engedni a kezünkből vagy a fogunk közül csomó mindent, ha nem akarunk fejest ugrani valami nagyobb rosszba. A kegyelem jön, az Úr hullatja esőjét jókra és gonoszokra egyaránt, alá kell állni, zuhanyozni kell benne.

Ha csak most, húsvét idején elolvassa az ember a napi evangéliumi szakaszokat, döbbenetes töprengenivalót talál magának. Nekem például most vált világossá, hogy az emberiség nagyon sokszor attól fél, ami a sziszifuszi mítoszban világosan le van írva: görgetjük, görgetjük, görgetjük a sziklát, ami alighogy felgyötörtük a hegytetőre, visszagördül – de nem ám az előző kanyarig, hanem teljesen vissza, és kezdhetjük újra az egészet. Ezeket a taposómalmokat rendszerint meg is csinálja magának a modern ember, és sokszor munkának is nevezi. De ettől félünk, és ezt neveljük bele egymásba is. Gyerekkoromban sokszor átéltem, minden kritikus tanári megjegyzésnél, szülői fejmosásnál az volt az érzésem, hogy a pontszámom lenullázódott, totális arcvesztés történt. Nem azt tolmácsolták ugyanis felém, hogy kis hiba, nem számít, menj tovább, hanem azt, hogy: hogy mered? Mi lesz belőled? Nem szégyelled magad? Teljes megsemmisítés. Az emberben automatikusan kialakul, hogy ha bármi éri vagy hibát követ el, ismét nullává válva kell visszakullognia a kezdő mezőre. Az ember hajlamos átvinni ezt a hozzáállást automatikusan az Istenre. Az Isten nem ilyen, ezt mutatja a nagycsütörtöki lábmosás története is.

Megindító, ahogy Jézus nekilát megmosni a tanítványok lábát.
Ha ma a plébános lábmosást hirdet, mindenki megmossa otthon, beillatosítja, tiszta zoknit vesz. A tanítványok nem készülhettek lábmosásra, jöttek be a retkes lábukkal, Jézus meg lehajló gyengédséggel nekiáll megmosni. Senki nem értette a helyzetet, Péter bevállalós, hangot is ad értetlenségének. Menne vissza a kezdő lépéshez ő is, és azt kéri Jézustól, akkor mossa meg a fejét és a kezét is, hogy teljesen megtisztuljon. Jézus azt mondja, nem kell visszakullogni a kezdő mezőre, elég csak a lábat megmosni. Hogy ezt valaki meghallja, muszáj közel hajolni a szöveghez. Elmélyült olvasásra van időnk, kérdés, hogy szándékunk van-e rá.

Lesz feltámadás! Elmer Pista a Börtönkereszt című könyvében leírja beszélgetéseit a szocializmusban bebörtönzött papokkal. Az egyikük pap elmesélte, hogy rendszerint a temetőben bujkált, és lelkileg sokat profitált belőle, az volt a legjobb plébánia, rendesek, és csendesek voltak a hívek.

Hasonlóan lehetünk mi is a karanténban, de ne feledjük, mindig van a kezünk ügyében valami. Úgy is mondhatnám, hogy a Gondviselés olyan, mint az ejtőernyő, ha nem nyitjuk ki, sohasem fogjuk észrevenni, hogy ott van.

(Forrás: mandiner.hu)

Várszegi Asztrik: A kilátástalanság idején rátalálhatunk Istenre

A koronavírus előszele olyan hirtelen csapott le ránk, mint ahogy a vihar szokott a Balatonon. Elöljáróink meghozták az ön- és közösségvédő rendelkezéseket. Egy, a napokban tartott megbeszélésen kifejezett ajánlásra önként vállaltam a következő időre a teljes visszavonulást. Aktív éveimben többször ismétlődő tüdőgyulladásaim, felső légúti hurutjaim, megfázásos betegségeim, érzékenységem indokolják ezt. A szobám biztonsága és a séta meg a gondoskodás segít most az elvonulás idején. Hálás vagyok ezért Istennek és testvéreimnek.

Senkinek nem merek és nem tudok tippeket, tanácsot, biztos módszert ajánlani, de meggyőződésem, hogy ez az irány:

Isten mélyebb ismerete, megtapasztalása felé kell tájékozódnunk. Jézusra hivatkozom, ő mondja: „aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak”.

Ezt élhették meg azok a testvéreink is, akiknek Péter apostol azt írta: „Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.” (1Pét 1,8).

A koronavírus perceken belül mindent viszonylagossá tett, és a média támogatásával szinte csak erről beszélünk. Jó példa erre ez a tegnap érkezett elektronikus levél; az írója egy egyszerű, hit és vallás nélküli fiatal. „Én sohasem féltem még ennyire, mint most, és sűrűn imádkozom is, mert más nem nagyon van, csak a hitünk. Nagyon féltem minden családtagomat! Szerintem most más nem nagyon segít.”

Az érzékenységem azt súgja: elérkezett a fordulat, amikor a teremtés és benne az ember visszanyerheti az egyensúlyát. Az ember, bár csodálatos isteni vonásokat hordoz, nem isten. Három irányban lehet a kitörés útja. Egyrészt Isten irányába: „keressétek arcát szüntelen” (Zsolt 27). Másrészt embertársai felé, az újra felfedezett szerelemben, szeretetben, barátságban, a felebaráti szeretet lehetőségeiben. És mindeközben megtanulhatja a helyes önszeretet módját is.

Ez a kilátástalanság és félelem, ami most sokakat eltölt, emberi érzés, amely elsegíthet az istenfélelemhez. Életem végességének, határainak megtapasztalása visszavezethet a Teremtőnkhöz, éltető forrásunkhoz, örömünkhöz.

Meggyőződésem, hogy ha hittel és nyílt szívvel közelítünk egy ilyen áldatlan helyzethez, az áldássá válhat, gyümölcsöt hozhat. A családban sem szabad jámbor és álságos szavakat használnunk, ahhoz már túlontúl jól ismerjük egymást. Meg kell tanulnunk, be kell gyakorolnunk Jézus példája nyomán a szolgálatot. Aki köztetek nagyobb, első akar lenni, legyen mindenki szolgája, de ne nyújtsa be ezért a számlát, hogy uralkodjék is a többieken.

(A cikk teljes terjedelmében itt olvasható)

Imaszándék elküldése

Örülök, hogy Ön is részt vesz a LAUDETUR MINDENSZENTEK IMAHETÉN
OKTÓBER 28 ÉS NOVEMBER 2 KÖZÖTT!

Ezen a héten közösen fogjuk imádkozni a rózsafüzért egymás imaszándékára.

Arra kérem, írja meg pár (2-4) mondatban imaszándékát:
– pl. milyen vágyai, céljai vannak, amit szeretne elérni,
– pl. milyen kihívásokkal, problémákkal küzd,
– vagy a családjában van valaki, akinek jó lenne a segítség

Kérem, a keresztnevét is írja alá!
Az imaszándék beküldési határideje: OKTÓBER 24.

Köszönettel, Vereb István