A Világosság rózsafüzért első  titka: Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett.

Kísértés arra, hogy azt higgyem, én igazából nem is vagyok olyan bűnös.

„Jézus egy akart lenni közülünk. A bűnbánók sorában élre állt, hogy megkísértettségünk percében is tudjuk követni. Aki úgy véli, hogy nincs bűne, az se az Útkészítőhöz, se az Úthoz nem jutott még közel.” (Garadnay Balázs atya)

Keresztelő János sok tekintetben példa arra, hogy milyen legyen a keresztény ember: engedelmes, bátor, kemény, mégis alázatos. Ne a maga hasznát nézze, hanem azt, hogy elvégezze, amivel Isten megbízta, hogy beteljesítse küldetését.

Jézus egy akart lenni közülünk. A bűnbánók sorában élre állt, pedig ő bűntelen volt. Előfordulhat, hogy a farizeusokhoz, írástudókhoz hasonlóan bűntelennek, makulátlannak érezzük magunkat. Vannak-e bűneim? Egyáltalán volna-e mit megbánni? „Bánod-e, hogy nem bánod?”

Bűneink

Angyalnak hisszük-e magunkat?

Anthony de Mello egyik története egy kolostorban játszódik, ahol az egyik testvér macskája az imádság közben is követi a szerzetest, és nem hagyja békén, dörgölődzik, mászik rá, így kénytelen lesz megkötni az imádság idejére a jószágot. Ez megy évekig, amíg a testvér meg nem hal, ám a macska talál egy másik szerzetest, akihez odamehet imádság közben, így továbbra is meg kell kötni. Aztán elpusztul a macska is, de addigra már úgy megszokták a feladatot a testvérek, hogy kerítenek új macskát, legyen mit megkötni. A történet tréfás és mint minden tanmese, sántít egy picit, azért mégis segít, tanít valamit.

Sokszor mi is megszokjuk hibáinkat, bűneinket, szinte természetessé, az életünk részévé válnak. De olykor szembe kell néznünk velük, hiszen nem mindegy, milyen szívvel megyünk áldozni.
De mire figyelünk ilyenkor?

Könnyű látszólag, akár magam előtt is bűntelennek lennem: a nagy bűnöket elég jól elkerülgetjük (vagy kimagyarázzuk), de mi van belül? Mit rejt a szívünk? Mit rejtünk el a külsőségekkel? Nem haszontalan dolog, ha néha végére járunk egy-egy bűnünknek; megnézzük, miért ismétlődik meg mindig ugyanaz. Ha igazi változást szeretnénk, tisztában kell lennünk a gyökerekkel, vágyainkkal, hiányainkkal.

Lehet persze, hogy most éppen nem tudunk ezekkel semmit sem kezdeni; lehet az is, hogy olyan lelkiállapotban vagyunk, hogy nem tudjuk bánni tetteinket, de azért ne bagatellizáljuk el őket. Objektíve bűnök lehetnek, amiket szubjektíve nem érzünk annak. Nagy segítség volt számomra Ferenc pápa egyik mondata egy ilyen helyzetben: „Bánod-e, hogy nem bánod?”

Azt hiszem, érzékenységünk megőrzése a legfontosabb:
hogy érzékenyek maradjunk Istenre, felebarátunkra, a másikra, szeretteinkre. Főleg szeretteinkre, mert a legtöbbet ők szenvednek tőlünk, és mi sokszor jogosnak érezzük az irányukban való szeretetlenségünket.
Hibáink ismételt felülvizsgálata nem engedi, hogy érzéketlenné váljunk, hogy állandó kritikával éljünk minden és mindenki iránt.

Komolyan kell venni Szent Jakab apostol szavait: „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: Meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztának maradni a világtól.” Talán itt csúszunk el mindig: elhagyjuk a tetteket, nem figyelünk a másikra, meg azt hisszük, hogy mi erősek vagyunk a világgal szemben. Szép lassan csúszunk vissza általában, mert angyalnak hisszük magunkat egy-egy komolyabb gyónás után, nem embernek.

Adja Isten, hogy magunkról egyre jobban elfeledkezve adjuk át életünket Istennek, az Egyháznak.

Sárai-Szabó Kelemen OSB

Isten irgalmassága

Szakítsunk a bennünk ólálkodó önelégültséggel

Jézus a farizeusokat és írástudókat, a vallásosságukra büszkéket így figyelmezteti: „a vámosok és az utcanők megelőznek benneteket Isten országában” (vö. Mt 21,31). Sokak igazságérzetét teszi próbára ez a kijelentés. Pedig valójában csak meg kellene érteni ezt a mondatot. A bűnbánat révén előzhetik meg előbbieket az utóbbiak. A farizeusok és írástudók nem gyakoroltak bűnbánatot, még akkor sem, amikor látták Jézus tetteit. Utólag sem tértek jobb belátásra. Szó sincs arról, hogy Jézus jóváhagyná a bűnös cselekedeteket. Nem ezekért dicséri meg őket. Hanem bűnbánó lelkületüket látja, amelyet tanúsítanak. A bűnös asszonynak is azt mondja: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (vö. Jn 8,3–11).

Egy további üzenet is meghúzódik Jézus szavai mögött: Jézus mindannyiunkat Isten országába hív.
A legsúlyosabb bűnökből is lehetséges a megtérés, mert Isten irgalmas szeretete minden embernek szól.

Korunkból sem hiányzik sajnos az a torz mentalitás, hogy sok ember tökéletesnek, bűntelennek hiszi magát. Régen is az ilyen emberek voltak azok, akik sérelmezték Jézus szavait, mert önelégültségükben nem értették meg, mit is jelent a tökéletesség. A legjobb szándékunk ellenére is, minden napunkra igaz az, amit minden szentmisében megvallunk: vétkezünk szóval, gondolattal, cselekedettel és mulasztással.

A bűnben való megátalkodottság a legsúlyosabb bűn. Isten hatalma leginkább az irgalmas szeretetben mutatkozik meg. Isten végtelenül irgalmas hozzánk. De csak akkor, ha a beismerés, a valódi bűnbánat megszületik bennünk.

Sem a tékozló fiú apja, sem a szőlősgazda nem aprózza el. Utóbbi gavallér módon fizeti meg munkásait, és az apa is úgy örül fiának, hogy egyetlen szóval sem vonja őt kérdőre. Csak átöleli és visszafogadja.

Kell, hogy e történetekből mindannyian megértsük: akkor vagyunk Isten gyermekei, ha ugyanezzel az irgalmas szívvel tudunk egymás felé is fordulni.

Annál pedig nincs alattomosabb, mint hogyha valakit a pragmatizmus vezet a megbocsátásra. Isten nem elnéző a bűnnel, hanem megbocsátó. Nekünk pedig vonakodás nélkül kell bocsánatot kérnünk, egymással szemben pedig a másik bocsánatkérését megelőzően is irgalmasnak lennünk.

Isten irgalmas szeretete ösztönözzön bennünket állandóan életünk megjobbítására. Aki mindinkább megismeri Isten szeretetét, nem tud többé megmaradni a bűnben. Annak állandó bűnbánat lesz onnantól az osztályrésze. Aki szeret, akiben felébred Isten és az embertárs iránti szeretet, az nem is akar többé a rosszal megbékélni. Keresni, kutatni fogja, hogyan gyakorolhat még inkább szeretetet a másik felé.

Engedjük, hogy Isten irgalmas szeretetet bennünket is formáljon, alakítson. Legyünk készségesek a megbocsátásra. Ahogyan Pál himnuszában is olvassuk: a szeretet „nem rója fel a rosszat” (vö. 1Kor 13,4–7) hanem nagyvonalúan mindig készen áll a megbocsátásra. Alázat nélkül nem vagyunk képesek a megbocsátásra. Pál a filippi közösséghez írt levelében erre biztat bennünket: „Egyik a másikat tekintse inkább alázatosan önmagánál kiválóbbnak!” (vö. Fil 2,1–4).

Az ilyen alázatos szeretet nem azt várja, hogy a másik meghajoljon, fogadkozzon, hanem kész irgalmasan megbocsátani.
Isten azt várja tőlünk, hogy szakítsunk a bennünk ólálkodó önelégültséggel.

Egy szerzeteshez egyszer egy férfi érkezett. Dicsérte önmagát, elégedett volt életével. A szerzetes azt kérte tőle, menjen haza, kérdezze meg feleségét, gyermekeit, milyennek látják őt kívülről, s a hallottakkal őszintén szembenézve, ezután jellemezze ismét önmagát.

Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy az alázatos, irgalmas szeretet elevenen éljen bennünk.

Veres András püspök

IMASZÁNDÉK:

Szívünk megtéréséért imádkozunk, hogy váljék szorosabbá vele való kapcsolatunk, és a mindennapokat tudjuk nem-mindennapi módon élni, ahogy Ő szeretné.

Uram, ma több száz testvéremmel együtt imádkozom azért, hogy legyen mindig bennem a megtérés lelkülete. Minden nap újra kell kezdenem. Minden nap az Úrra kell figyelnem, az Ő vezetését kell kérnem. Segíts Uram, hogy soha ne fáradjak bele bűnbánatot tartani, tudva, hogy Te minden bűnömtől megtisztítasz engem. Ad nekem a megtérés kegyelmét minden nap!

Miatyánk …

Üdvözlégy Mária … (10x)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen.

Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. Amen.

***

Nyugodtan megoszthatod gondolatodat, imaélményedet, vagy ami megérintett itt a hozzászólásnál!

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© Laudetur Kiadó - Codex Consulting Kft. - Enfold WordPress Theme by Kriesi
  • Link to Facebook
  • Belső utam
  • Kiadványaink
  • Blog
  • Adatkezelési Tájékoztató
  • ÁSZF
Visszagörgetés a tetejére Visszagörgetés a tetejére Visszagörgetés a tetejére