A Fájdalmas rózsafüzér ötödik titka: Akit érettünk a keresztre feszítettek
Kísértés arra, hogy ne higgyem el, hogy az Isten végtelenül szeret, és ne higgyek Isten megváltó szeretetében. Inkább azon aggodalmaskodom, hogy az Isten milyen tetteimért “büntet meg”.
„Minden jó szándékunkat megpróbálja a sátán áthúzni. Ha mi fölfelé akarunk tekinteni, azt mondja, nézzünk embertársainkra. Ha tenni akarunk értük valamit, azt hazudja, hogy elég lenne az Istent elméletben imádni. S e kettősség, Isten akaratának keresése és a megkísértettségünk kereszttüzében megfeszítve érezzük magunkat. Ekkor Jézus keresztje befelé, mélységében megnyílik, és önmagába rejt minket. Nem fog szétszedni Isten és a világ különböző dimenziója, ha rátalálunk Isten elrejtő szeretetére, ami Önmagába fogad bennünket. Nekünk nincs keresztünk, csak Neki, amit megoszt velünk. Ha a miénk lenne, meghalnánk rajta. Az Övé azonban az Életre vezet.” (Garadnay Balázs)
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy betegséggel, szenvedéssel Isten büntetni akar. Gyengeségünk inkább alkalom arra, hogy megérezzük Isten szeretetét, gondviselését.
Ne csodáljuk az egészséget és ne gyűlöljük a betegséget!
Egy súlyos betegségre, szenvedésre, lelki-testi fájdalomra gyakran úgy tekintünk, mint isteni megpróbáltatásra vagy büntetésre. De vajon így van ez?
A betegség a szenvedés önmagában véve rossz. „A betegség időnként olyan mélyen van bennünk, mint egy ismeretlen leigázó erő”, mondta Szent II. János Pál pápa. És ez különösen felháborító és elviselhetetlen, ha egy gyermeket érint. Szülőként bármit megadnánk azért, hogy átvegyük gyermekünk betegségét, hogy helyettük szenvedjünk. Ennek ellenére tehetetlen szemlélői vagyunk az eseményeknek, gyakran a kétségbeesés, a harag és a bűntudat emészt minket. De amint az egészség nem a legfőbb jó, a betegség sem a legfőbb rossz.
Isteni büntetés a betegség?
„A jó egészség” – írta Nagy Szent Vazul – nem tartozik azok közé a dolgok közé, amik önmagukban véve, természettől fogva jó dolgok, hacsak nem teszik jóvá azt az embert, aki jó egészségnek örvend.” Mely gondolatot egy másik egyházatya, Nazianzoszi Szent Gergely így folytatott: „Ne csodáljuk az egészséget, és ne gyűlöljük a betegséget.”
Más szóval minden attól függ, hogyan válik hasznunkra az egészség vagy a betegség. Attól függ, hogyan tekintünk rá, hogyan közelítjük meg.
A betegség nem átok. Legyen bár az eredendő bűn következménye, vagy akár rossz szokásainké (dohányzás, mozgásszegény életmód, túlsúly, stb.), az nem Isten által ránk mért személyes büntetés. Idézzük fel, mit kérdeztek az apostolok a vakon született emberrel kapcsolatban. „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Amire Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei. (vö. Jn 9:1-2). Jézus újra és újra ugyanezt mondja nekünk. Mégis amikor szembenézünk a betegséggel, azt kérdezzük magunktól: „Mit tettem, mivel érdemeltem ezt ki?” És Ő ugyanazt válaszolja.
„Mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”
Jézus is szenvedett és velünk együtt szenved. A betegség, a fájdalom alkalmat ad arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, mélyebben megértsük szeretetének misztériumát. Persze könnyű ezt mondani, de végtelenül nehéz átélni mind a szenvedőnek, mind hozzátartozóinak. Ugyanakkor lehetséges, mert Isten lehetővé teszi, még a kisgyermeknek is, még akkor is, ha a fájdalom elviselhetetlen, és a kimerültség annyira erőt vesz rajtunk, hogy a szenvedésen kívül másra már képtelenek vagyunk.
Isten nem kér tőlünk többet, csak azt, hogy próbáljunk igent mondani arra, ami most történik velünk, minden percben, anélkül, hogy a múlton bánkódnánk, vagy a jövőtől rettegnénk. Olyan igent, ami Krisztus erejéből táplálkozik: „Mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12, 10) Amikor szembekerülünk a betegséggel, különösen ha az súlyos, csodáért könyörgünk Istenhez. Nagyon gyakran úgy tűnik, Isten nem hallja meg a kérésünket. De vajon Ő az, aki nem hallgat meg minket, vagy mi nem tudjuk, hogyan halljuk meg Őt? Mert a látszat ellenére azt akarja megadni nekünk, ami a legjobb.
Forrás: Christine Ponsard (Aleteia)
IMASZÁNDÉK:
Uram, ma több száz testvéremmel együtt imádkozom azért, hogy megtérjek, hogy elfogadjam Krisztus megváltó szeretetét. Köszönöm, hogy meghaltál értem! Segíts, hogy felfedezzem, milyen életre hívtál meg engem és elkötelezzem magam szereteted mellett.
Miatyánk …
Üdvözlégy Mária … (10x)
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen.
Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. Amen.
***
Nyugodtan megoszthatod gondolatodat, imaélményedet, vagy ami megérintett itt a hozzászólásnál!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!