Bevezető gondolat
Jézus azt mondja: „Urem, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!”
Az Isten eltorzítja az Ő gyönyörű arcát a szenvedésben és a kereszthalálban, hogy odaszoríthassa a mi bűntől eltorzult, keserves arcunkhoz.
A SZENTÍRÁSBÓL:
Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám! Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg. (Iz 50, 4-9)
Richard Selzer orvos Halálos leckék című könyvében leír egy kórtermi jelenetet, mely azt követően játszódik, hogy műtétet hajtott végre egy fiatal nő arcán.
„Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik… arca a műtét után olyan bohócszerű … ajka bénán lefelé görbül. Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól fogva így fog kinézni. Ahhoz, hogy eltávolítsam az arcban lévő daganatot, át kellett vágnom ezt a kis ideget. A nő fiatal férje a szobában van. Az ágy másik oldalán áll, és úgy tűnik, hogy ők teljesen a maguk világában vannak az éjjeli lámpafénynél… tőlem elszigetelten… meghitten.
A fiatalasszony egyszer csak megszólal: – Mindig ilyen marad a szám? – kérdi. – Igen – válaszolom. – Azért van ez így, mert az ideget el kellett vágni. Bólint és hallgat. De a fiatalember mosolyog. – Nekem tetszik – mondja. – Olyan pajkos. Azonnal rájövök, ki ő. Megértem, és lesütöm a szemem. Senki sem bátor, amikor Istennel találkozik. A fiatalember nem zavartatja magát, lehajol, hogy megcsókolja a görbült ajkat, és én elég közel vagyok ahhoz, hogy lássam, hogyan torzítja el saját ajkát, hogy a feleségéhez igazítsa.
Így torzítja el Isten is az Ő gyönyörű arcát a szenvedésben és a kereszthalálban, hogy odaszoríthassa a mi bűntől eltorzult, keserves arcunkhoz.
Odaadta magát….
Nekünk adta magát …
Jézus minden következő lépéssel tisztában van. Világosan látja a jövőt, ami a jelen gyötrelmes perceiben még mindenki más előtt homályban van. Mégsem tesz semmit, hogy megakadályozza a rá törő fájdalom egyre hatalmasabb hullámait. Nem menekül, nem emeli fel a kezét, hogy védekezzen. Minden újabb lelki és testi ütésbe szabadon bocsátkozik bele.
Jézus látja annak beteljesedését, értelmét, ami történik vele. A szeretet győzelmét a gyűlölet fölött, a kegyelem győzelmét a bűn fölött, az élet győzelmét a halál fölött. Ez a Jézus által beteljesített győzelem adjon nekünk is erőt, reményt a mindennapok küzdelmeiben, kitartást a szeretetben akkor is, amikor az éppen szenvedéssel, áldozattal jár együtt!
Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte. „Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta.
Ismét Júdás. Ismét előkerül az árulás jelenete.
Bizony, ennyire központi szerepet játszik az ember életében a jó és a rossza harca, a bűn és a szentség. Mindig az a kérdés: melyiket választjuk? Mit teszünk, ha elesünk? Van-e erőnk újra Isten felé fordulni? Mennyire keressük az Úrral a kapcsolatot? Mennyire keressük az Ő arcát?
A Nagyhét arra buzdít, hogy szorosabban Jézus nyomában járjak: szegezzem rá tekintetemet, és kísérjem el szenvedésében; hagyjam, hogy rám tekintsen, és olyannak lásson, amilyen valóban vagyok.
Nem kell bátornak mutatkoznom, beszélhetek csalódásaimról, arról, hogy becsaptak vagy éppen elárultak.
Elkerülhetem, hogy leragadjak saját nyomorúságomnál, ha úgy látom a dolgaimat, mint Jézus, és úgy szeretek, ahogy ő.
Tanítsd meg, Jézus, hogy csinálod, hogy nem ítélkezel?! Arra biztatsz, hogy lássuk meg tanítványi létünk igazságát. Hívsz, hogy készségesen, szabadon és megbocsátó szívvel kövessünk.
Ha Jézussal beszélgetek, tanuljak meg csendben maradni, figyelni is. Magam elé képzelem, ahogy gyöngéden rám néz, szeretettel rám mosolyog. Teljes őszinteséggel mondhatok el Jézusnak mindent, ami bánt, ami gondot okoz.
Nyíltan beszélek neki félelmeimről, kétségeimről. Megkérem, segítsen, hogy teljesen rábízzam, átadjam neki magam, tudva, hogy ő mindig a legjobbat akarja nekem.
Megköszönöm Istennek, hogy eltölthettem néhány percet egészen egyedül, csak Vele.
Kegyes jó Uram, hogyan háláljam meg, amit elviseltél értem, aki ezerszer rosszabb vagyok Júdásnál?Őt tanítványoddá tetted, engem pedig jegyeseddé és leányoddá … Ó Jézusom, én téged nem egyszer árultalak el, mint ő, hanem számtalanszor …
Ki szegezett téged keresztre? Én. Ki vert téged az oszlopnál? Én. Ki koszorúzott meg tövissel? Én….
A halálos bűneim jobban fájnak neked, mint az akkor elszenvedett iszonyú gyötrelmek.
Varanói Boldog Camilla
MILYEN GONDOLATOKAT, ÉRZÉSEKET, ELHATÁROZÁSOKAT VÁLTOTT KI ÖNBŐL A MAI NAP ANYAGA?
Képzelje el, hogy Jézus itt ül vagy áll Ön mellett. Mit mondana neki?
Ha teheti, kérem, ossza meg velünk gondolatait!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!
Drága Jézusom! köszönöm, hogy itt vagy velem, és nap-mint nap terelgeted az én kedves családom útját.Nagyon
nagy szükségünk van Rád. Érzem,hogy segítségeddel egyre alázatosabb vagyok, segítőkész vagyok a rászorulók
felé, mindent megteszek Családomért. Segítséged nélkül ez nem menne, tudom még sokat kell fejlődnöm.
Naponta többször megköszönöm Neked, hogy velem, velünk vagy és fogod kezünket. Már másképp látom saját
keresztemet, elfogadom és igyekszem javítani rajta, hogy szenvedésedet könnyítsem. Kérlek ne hagyj el.
„Jézus minden következő lépéssel tisztában van. Világosan látja a jövőt, ami a jelen gyötrelmes perceiben még mindenki más előtt homályban van. Mégsem tesz semmit, hogy megakadályozza a rá törő fájdalom egyre hatalmasabb hullámait. Nem menekül, nem emeli fel a kezét, hogy védekezzen. Minden újabb lelki és testi ütésbe szabadon bocsátkozik bele.”
Uram, kérlek, add meg nekünk a mindennapi küzdelmekben az elfogadás és Veled való egyesülés vágyának kegyelmét. Legyen meg a Te akaratod a mi életünkben.
A szeretet győzelmét a gyűlölet fölött, a kegyelem győzelmét a bűn fölött, az élet győzelmét a halál fölött. Ez a Jézus által beteljesített győzelem adjon nekünk is erőt. Én ezt szeretném megvalósítani az életemben Köszönöm szépen!
A kép csodálatos. Magasság-mélység, sötétség- fény, egyedül- de mégsem egyedül, a mindenség egy részeként nekem ezt jelenti ez a kép, pedig maga a kép csak azt mutatja, hogy egy ember ül a hegyen, sötétben egyedül. A történet még mélyrehatóbb! Köszönöm!!
Jézusnak elmondanám, hogy nagyon nehéz a kereszthez érni, elfogadni, sőt még hordozni is. Mi az én fájdalmam az Övéhez képest? És értem is teszi… Csak egy kis „ízelítőt” kaptam a szenvedésből – csak annyit amit akkor el tudtam hordozni – nekem nagyon hosszú időnek tűnt, de nagyon megérte. Megtörtem, de hitemben megerősödtem. Sok-sok ellentét a képben, a történetben, az életemben is. És meg ez is, ami lehet a talán a titok nyitja is: Isten végtelen szeretete ÉRTEM a fájdalmas megkínzott testben. Ésszel fel nem fogható, tudományosan nem magyarázható, azonban a lelkemben érzem, értem hogy mindez ÉRTEM is történt. Nem akarom többé a kereszteket kikerülni. Veled Uram mindhalálig!
Drága Jézusom! Képzeld – a mai nap reggelének áhítatába valamiért belemártotta ujját a Kísértő: – amikor is ezt olvashattuk az elmélkedés elején. – Jézus azt mondja: „Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!”
No, de Jézus, hogy imádkozhatna így az Atyához? – panaszkodtam magamban. – Ő, aki bűntelen….. – nem mondhatott ilyet. Szívemben berzenkedéssel fogtam hozzá mai lelki levelem megírásához. Nem értettem, így majd hogyan fogom megközelíteni azt a szép gondolatot, hogy az Isten eltorzítja az Ő gyönyörű arcát a szenvedésben és a kereszthalálban, hogy odaszoríthassa a mi bűntől eltorzult, keserves arcunkhoz.
Azt egyértelműen tudom, hogy az én arcom keserves és eltorzult a bűneimtől, de ha egy ilyen hibás mondat miatt még azt is hagyom, hogy az Jézus gyönyörű arca ködbe vesszen előttem, hol lehet reményem?
Szeretnék most ellene mondani ennek a kísértésnek, és hittel-bizalommal megvizsgálni önmagamat:
Milyennek látsz Te engem Jézusom?
Gyere – kérlek, emeld rám tekintetedet és gyógyíts meg engem!
Jézusom, mivel gyarló ember vagyok, bizony sűrűn követek el hibákat, amik engem távol tartanak Tőled. Ilyenkor mégis arra törekszem, hogy a környezetem azért jónak lásson, és elfogadjon így is, a korlátaimmal együtt. Túlzottan fontosnak tartom, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Pedig a mai napi kis példatörténet pont arra tanít, hogy ez ne legyen a szempont nekem. Hiába van bennem ilyenkor is a jó szándék, mivel sajnálom önmagamat, hogy mások ezt nem látják és ha még meg is kritizálnak, elkeseredem. Ez az érzés ilyenkor megakadályoz abban, hogy sikertelen tetteim valódi gyökerét megleljem és kijavíthassam bűneimet.
Milyen jó, hogy adtad nekünk ma ezt a képet, ahogy a fiatal Férj ott áll – a meghitt lámpafényben – eltávolodva a VILÁG megítéléstől – és szépnek tartja Felesége eltorzult arcát. Megértettem, hogyha elegendő áhítatos CSENDET adok Neked Jézusom a mindennapjaimban, akkor Te engem is be fogsz burkolni akkora Fénnyel és szeretettel, hogy már nem lesz szükségem önmagam emberi védelmére. Köszönöm Jézusom! Ámen.
Kedves Judit!
Sokáig én is így kifelé éltem, hogy az embereknek tetszen az amit csinálok, fontosnak tartottam a külső dícséreteket, és ráadásul ez még motivált is. Az igazán mély gödörben jöttem rá, hogy nicsenek mellettem azok az emberek akik addig dícsértek, nem kerestek mi történt velem? Akik mellettem voltak – a családom és ők igazán tartották bennem a lelket – pedig az én számomra kevés volt. Azok véleménye hiányzott akik nem rám voltak kíváncsiak csak a tetteimre. Hosszú volt az út mire megértettem, hogy nem szabad azokra az emberekre sem neheztelnem akik elfordultak akkor tőlem. A legfontosabb értéket a lelkemben hordozom, nyitottabb boldogabb ember lettem
Kedves Ágnes, köszönöm, hogy írtál és ezzel megerősítettél engem.. Igyekszem a saját gyengeségemen úrrá lenni és minden kedves – bátorító szó és ima – segítség ebben! Köszönöm, ha velem imádkozol. Judit
Kedves Judit! Természetesen szívesen imádkozom veled és érted. Én nagyon szeretem a csendet, itthoni teendőimet is tv, rádió zúgása nélkül teszem.
A csendben sok minden történhet. Önsajánlat, zúgolódás, de ha csak elengeded magad és minden csatornádat megnyitod szem, szív, fül, meghallod a benned lakozó Lélek hozzád intézett szavait. Szívből kívánom és imádkozom érte hogy megkapd ezt a kegyelmet, és mielőbb meg is tapasztald. Kedvenc imáim egyike: „Uram gyógyíts meg engem, – működj bennem, – és sugározz belőlem.”
Imával és szeretettel: Ágnes
Édes Jézusom!
Köszönöm hogy mellettem álltál a szenvedésben, hogy nem hagytál elveszni, mikor elgyengültem, öledben hordoztál.
Nem könnyű a feltétlen, megbocsátó szeretet útja, de erre hívtál el engem és én követek Téged.
Köszönöm, hogy mindennap áldásokkal halmozol el.
Remélem, egy kicsit sikerül visszaadnom Neked ebből az irgalmas szeretetből. Ámen.