(1. NAP) Erős vágy és célok meghatározása


A gondolatait, érzéseit, elhatározásait ne felejtse el lejegyzetelni a Személyes fejlődési naplóba!


Mi az, ami megfogalmazódott Önben? Ennek a videónak mi volt az üzenete az Ön számára? 
OSSZA MEG VELÜNK GONDOLATAIT, TAPASZTALATAIT ITT LENT A HOZZÁSZÓLÁSNÁL!
Fogalmazza meg kérdéseit! Ha tudunk, válaszolunk!

6 válaszok
  1. Bernadett
    Bernadett says:

    Kedves Lóridoki!
    Azt tapasztalom, hogy már itt, a célok megfogalmazásánál elakadtam… 2 oldalnyit tudtam írni arról, mi akadályoz meg, hogy vágyakat, célokat megfogalmazzak; kerestem az okokat, meg azt, hogy mégis milyen “élet-stratégiákkal” működtetem a mindennapokat. Attól, hogy ezeket jobban értem, kikeveredni nem tudok belőle. Az akadályokban időnként felismerhetők a sárkányok, sajnos sokan vannak és hangosak az útonállók. És nagyon sok már az “agyalás”, az, hogy a fejemben, sok-sok gondolkodással keresem a megoldást a problémákra….

    Válasz
  2. Ágnes
    Ágnes says:

    Konkrét célok, megvalósítandó álmok igazán nincsenek előttem. ( Talán megrekedtem egy ponton, amiért sok volt a csalódásom?….) A változást ami az életemben történt – először beletörődtem, majd elfogadtam – tulajdonképpen sok jót hozott maga után, és ez határozottan boldoggá tett, tesz.
    Talán mégis van előttem egy cél. Megmutatni a közösségemben, a gyerekeknek – és az unokáimnak is – hogy ebben a rossznak mondott világban mennyi csodálatos dolog van akár látható akár láthatatlan. Ehhez viszont nekem kell nyitnom, hogy be tudjam fogadni mindazt ami számomra érték és szép, hogy hittel, örömmel és hitelesen további is tudjam adni azt.

    Válasz
    • Lóridoki
      Lóridoki says:

      Kedves Ágnes! Az élet csak továbbadás által növekedik. Ami számomra megerősítő, gyógyító, támogató, az más számára is lehet az. ez ösztönöz engem is a továbbadásra. ez egy igazán nemes cél. Ugyanakkor a személyes növekedés egy állandó folyamat, ez az élet rendje. Józan önkritika, hogy miben is fejlődhetnék, miben mozdulhatnék előre. Ez is remek cél. Az elménk úgy van fölépítve, hogy igényli a célokat, azt, amiért összerendezi a képességeket, gondolatokat, információkat. Azok a jó célok, amelyek lelkesítenek, mozgásra késztetnek. Lesz azért ebből néhány, igaz?

      Válasz
      • Ágnes
        Ágnes says:

        Kedves Lóridoki! Köszönöm kedves szavait. Most igazán nehéz… A környezetemben történt egy haláleset… Nehéz magamra figyelni… nehéz elvonatkoztatni..

        Válasz
        • Lóridoki
          Lóridoki says:

          Kedves Ágnes!
          Ez egészen más. Amikor erős, mély érzelmi válság van, veszteség, gyász, akkor nem kell akarni semmit. Nem kellenek célok, tervek, és gyakorlatok sem. Ha az ember beteg, akkor nem megy az edzőpályára, akkor pihen. Ekkor az a jó, ha egyszerűen csak hagyjuk a dolgot lenni. Megengedjük, hogy fájjon, együtt vagyunk a fájdalmunkkal, megéljük, elfogadjuk. Szabad ennek lennie. Sem elmenekülni, sem csökkenteni, sem ellensúlyozni ezt ilyenkor nem helyes. Inkább így: “üdvözöllek fájdalom, elfogadom, hogy itt vagy, szabad lenned. Megyünk együtt az úton” Mindeközben a tekintet irányulhat arra, hogy Isten szeret és Isten jó, velem van és megerősít a fájdalom elhordozásában.

          Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük