Bevezető gondolat
„Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm.” – olvashatjuk Izajás prófétánál.
Újra és újra be kell vallanom magamnak, mennyire jó az Isten hozzám, mennyi ajándékkal elhalmoz. Csak sokszor nem is becsülöm és inkább panaszkodom, amikor valami nem úgy történik, ahogy gondolom.
A SZENTÍRÁSBÓL:
Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.”
Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” (Iz 49, 1-6)
Amikor jól megy a sorunk, milyen könnyű Istent dicsérni. De mit teszünk, amikor érezzük kicsinységünket, gyengeségünket, amikor sötétben botorkálunk?
Amikor nyomorultul érezzük magunkat, az Istenbe vetett végtelen bizalom az, ami előre visz bennünket. Most is eszembe jut Mária, akit életében annyi megpróbáltatás ért, de egyszer sem kérdezte azt Istentől, hogy miért, hanem teljes ráhagyatkozással tette azt, amit lelkében érzett, hogy tennie kell.
Van úgy, hogy a lelkünk olyan, mint a kietlen sivatag, ahol a fű sem nő. Nem lelünk örömet semmiben sem. No, ilyenkor kell imádkozni úgy, ahogyan éppen sikerül, ilyenkor kell Istenbe kapaszkodni.
Biztosak lehetünk benne, hogy a szenvedés az egy út, amely mindig vezet valahová. Jézus példája mutatja, hogy az üdvösségre. Biztosak lehetünk benne, hogy a szenvedés ideje alatt is gyengéd szeretetével körülölel: „anyám méhétől fogva nevemen szólított”.
Egyszer egy halászhajó hánykolódott a viharos tengeren. Egy fiatal fiú fent, az árbóckosárban üldögélt. Rémülten figyelte, hátha meglátja a szárazföldet. Amikor lefelé nézett szinte beleszédült a félelembe. Meglátta ezt a kapitány, aki odakiáltotta a fiúnak: „Fiam, csak felfelé nézz, mindig csak felfelé!”. Így tett és túlélte a vihart.
Ha bármilyen nehéz dolog is történik Önnel, mindig csak felfelé nézzen, Krisztus keresztjére és engedje magát Isten irgalmára bízni!
E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul.” Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta. A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél.” Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának. A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” De az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta neki. Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz.” Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. Mihelyt átvette a falatot, Júdás nyomban elment. Éjszaka volt.
Amikor elment, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova megyek, oda ti nem jöhettek.
Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mégy?” „Ahova megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz. (Jn 13, 21-33, 36-38)
Az evangélista külön is megemlítette, hogy éjszaka volt. Hátborzongató az emberi gonoszság. Talán ezért is lehet az, hogy itt olvashatók Jézus legszomorúbb kijelentései: „egyikőtök elárul”, „háromszor megtagadsz„. Mit érezhetett Jézus? Ahogyan a szentírás is mondja: megrendült a lelke.
Ugyanígy vagyunk mi is, amikor becsapnak, cserbenhagynak, kigúnyolnak, szidnak mások. Önnel történt már ilyen? Bizonyára. Vagy netalán, amikor mi teszünk ilyet másokkal. Igen, ezek mind a sötétség és a gonoszság pillanatai. Nem baj, ha nekünk is megrendül a lelkünk.
Péter rögtön tudni akarja, ki lehet az áruló, talán azért is, hogy megvédje Jézust a gonosztól. Még csak eszébe sem jut, el sem tudja képzelni, hogy ő maga is elbukik a kisértés idején. Péternek meg kell tanulnia, hogy senki sem tarthatja magát jobbnak a másiknál, még az árulónál sem. Néhány óra múlva ő is megtapasztalja saját gyöngeségét, árulását.
Milyen gyakran ítélkezünk mi is mások hibái láttán és észre sem vesszük a magunk szemében a gerendát. Egyikünk sem lehet biztos abban, hogy nem esik el.
A megbánás könnyei tisztára mossák Pétert. Nekünk is követnünk kell példáját.
Ne felejtsd el, Jézusom, mily sokba kerültem neked! Emlékezz arra, kegyes Istenem, milyen árat fizettél értem, bűnösért, a keserű keresztfán! …
Mennyi bűn, annyi ajándékért! Mennyi rossz annyi jóért! …
Add meg végre a kegyelmet, hogy neked a jóért ne rosszal, hálával és ne hálátlansággal fizessek…!
Varanói Boldog Camilla
MILYEN GONDOLATOKAT, ÉRZÉSEKET, ELHATÁROZÁSOKAT VÁLTOTT KI ÖNBŐL A MAI NAP ANYAGA?
Képzelje el, hogy Jézus itt ül vagy áll Ön mellett. Mit mondana neki?
Ha teheti, kérem, ossza meg velünk gondolatait!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!
„..mások szemében a szálkát, magam szemében a gerendát….” Magam is sokszor beleesek ebbe a hibába, amit a lelkiismeret rögtön vagy „évek múlva” visszajelez. Édesapám 4 éve elhunyt. Egy alakalommal szóvá tettem, hogy valamit nem jól cselekedett a konyhában….a kenyérvágó deszkát letörölte és eltette mosogatás nélkül, kevés morzsával került be a helyére….apróság badarság, rossz napom volt akkor. /Bár ez is mentegetőzés/ Most a napokban már késve voltam, siettem és én is ugyanezt tettem. Megszólalt bennem a lélek….Neked lehet?…Rögtön minden eszembe jutott. Elszégyeltem magam, és mélyen elgondolkoztam a történteken. Uram, végtelen és hosszantűrő a Te szereteted. Úgy szeretném hogyha a Te kereszthalálod az én életemben sem lenne hiábavaló, ezért mostmár igyekszem jobban figyelni szavaimra, cselekedeteimre. Köszönöm hogy símogató szereteteddel mutatsz rá hibáimra, amin javítanom kell.
Köszönöm a történetét! Ez a jó, amikor „rajtakapjuk” magunkat, hogy mi sem vagyunk különbek másoknál.
Drága Jézusom!
Most, ahogy ígéretem Neked – újra elindulok Veled erre a lelki zarándokútra! Látom magam előtt, ahogy a második napon is itt vagy mellettem. Egyelőre én még nagyon csak lefelé nézek, gyenge önmagamra, de aztán felemelem a fejem, és akkor felismerlek. Látlak itt mellettem térdelni. Te sem délceg testtartásban és mégis valami Fény ragyogja be alakodat. Te vagy, aki ma is megfogja a kezemet. Ettől az érintéstől azt is megérzem, nem lehetek remény veszett és gyenge, pedig a mai napom is úgy indult, hogy alig tudtam erőt felmutatni.
Mindenem fájt és a feladataim túl nagynak tűntek előttem. Nem vagyok szerethető és nem vagyok jó szolgád sem. Ekkor értek el a szívembe a sorok, miszerint – „Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm.”
Lassan újra felemelem a fejemet, látom, hogy Te is fentről nézel már rám. Ahogy ezeket a szavakat ízlelgetem, olyan, mintha Magadhoz emelnél, és azt is tudatosítom magamban, hogy még nem én nézek felfelé, hanem egyelőre a Te szemeidet adtad kölcsön nekem. Köszönöm Jézusom! – Akkor most belekapaszkodom ebbe a kis vígaszba, és így tudok majd ma is továbblépni – szembenézni az előttem álló nap nehézségeivel. Ámen.
Köszönöm, hogy megosztotta az érzéseit!
Drága Jézusom! Hálát adok, hogy megint segítettél egy nehéz és fontos feladatunkat megoldani! Gondoskodtál rólunk! Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
A jelenlegi nehéz helyzetünkben ismét kérem segítségedet, adj nekünk szerető nyitott szívet, hogy a Húsvét minden napját a Te szereteteddel tudjuk átélni a családunk minden tagjával együtt. Elfogadjuk ezt a helyzetet, ha ez a Te akaratod, és csak Rád tekintve éljük át a következő napokat! Amen
Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a leg kilátástalanabb helyzetben is segítséget kaptam istentől. Erőt adott hogy meg tudjam oldani a pronlémáimat.
Isten nem emel ki minket a problémákból, hanem átvisz rajtuk úgy, hogy közben megerősít.
Ne halgass a félelem hangkára.
ISTEN veled van!
Egyetértek.
Drága Uram, már régen csak beléd kapaszkodva telnek a napjaim. Hálás vagyok a sok segítségér gyógyitásodért! Kérkek maradj velem, és családommal! Ámen