A megfosztottság érzése


NAGYBÖJTI KERESZTÚT 2022

10. Állomás: A megfosztottság érzése


KEZDŐ IMA:

Dicsérünk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!

SZENTÍRÁSBÓL:

Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. (Jn 19, 23-24)

Tarts egy kis csöndet! Próbáld beleélni magadat Jézus helyzetébe! Hogyan hatnak rád a Szentírás szavai? 

Elmélkedés

Olyan jelenet előtt állunk, amely mélyen megráz bennünket. Szinte lázadozunk bensőnkben. Jézustól már mindent elvettek, elvették jó hírét és jogát, hogy védekezzék. 

Még volt valamije, a ruhája, amely a testét fedte. Végül ettől is megfosztották. Szégyenletes dolog! De gondolkodjunk csak! Nem követtünk el hasonló szégyenletes dolgot mi is? Biztonságban érezzük magunkat, hogy nem tettünk ugyanúgy, mint ezek a katonák? 

Az Isteni Ige emberré lett és kinyilvánítja a legszentebb valóságot: az emberi személy szent lény. Minden ember lakássá válik. A keresztény világban az egyetlen szent hely az ember, mivel Isten élő temploma. És mi soha nem szégyenítettük meg, soha nem szentségtelenítettük meg ezt a lakást? 

Nem történt meg soha, hogy megfosztottuk az embert méltóságától, szabadságától, hírnevétől, bizalmától? De ne tiporjuk lábbal ezt a szent helyet! Nem törődtünk ezzel és a szent helyet lábbal tiportuk. 

Könnyelműen ítéltünk meg másokat, titkát nem őriztük, megsértettük benső érzését, nem vettük észre, hogy ez az ember ruhátlan lett azáltal, hogy titkát fölfedtük, őt megszentségtelenítettük. Tehát, számos olyan eset adódik, amikor megfosztjuk embertársainkat azoktól a dolgoktól és érzésektől, amelyek számukra fontosak.

Emlékezés

Emlékszel-e olyan esetre, amikor kicsúfoltak, amikor elvették tőled azt, ami számodra fontos volt, amikor nem tisztelték véleményedet, személyedet? Tarts egy kis csöndet és gondold végig ezeket az eseteket!

Melyik az, ami leginkább megérintett? Mit éreztél az adott esetekben? Te is megfosztottnak érezted magad?

Hála

Isten az, aki az embernek méltóságot adott, aki a Szentlélek templomává tett minket. Minden ember megérdemli a tiszteletet, mert ő is Isten teremtménye, temploma. Hálát adhatunk nem csak az emberekért, hanem az egész teremtett világért.

Fogalmazzuk meg hálánkat a saját szavainkkal!

Gyógyulás, cselekvés

Az Úr Jézus ruhától való megfosztása emlékeztessen bennünket testünk bűneire, torkosságunkra, kényelmességünkre és egyben Szent Pál szavaira: „Az éjszaka előre haladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük le tehát a sötétség cselekedeteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességben, nem tobzódásban és részegeskedésben, nem paráznaságban és kicsapongásokban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust!” 

Szent Pál felsorolásából mi az, ami leginkább megérintett? Melyek azok a területek, ahol fejlődnöm, változnom kell? 

Tartsak egy kis csöndet és határozzam el magam! 

Imádság

Nem maradt másod, csak köntösöd, Uram; Ragaszkodtál hozzá, hiszen Anyád szőtte. És már ezt is soknak találták… Egyetlen dolog szükséges csak, Uram: a Te Kereszted. Ezúttal minden korlát leomlott már kettőnk között. 

Könyörgöm Uram hozzád, vetkőztesd ki belőlem a régi embert cselekedeteivel és szokásaival együtt, és öltöztess engem új emberré, kit Isten alkotott a maga képére szentségben, igazságban és valóságban! 

***** 

Uram, én is téptem le ruhádat, az én saját módszeremmel. Felelőtlen beszédemmel mások nevét beszennyeztem és előítéletemmel megfosztottam másokat emberi méltóságuktól. Jézusom, oly sok módon bántottalak Téged másoknak okozott fájdalmakkal. Segíts meg, hogy embertársaimban Téged láthassalak. 

Záró ima

Miatyánk, Üdvözlégy 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek …

***

HA VAN OLYAN GONDOLATOD, SAJÁT ÉLMÉNYED, AMIT SZÍVESEN MEGOSZTANÁL VELÜNK EZEN KERESZTÚTI ÁLLOMÁSSAL KAPCSOLATOSAN, ÖRÖMMEL VESSZÜK !

HA SZERETNÉD, HOGY A KERESZTÚTON ELMÉLKEDŐK IMÁDKOZZANAK ÉRTED VAGY A TE SZÁNDÉKODRA, ÍRD IDE A HOZZÁSZÓLÁSHOZ AZ IMASZÁNDÉKODAT!


Korábbi stációkat itt nézheted meg:
1. stáció / 2. stáció / 3. stáció / 4. stáció / 5. stáció / 6. stáció / 7. stáció / 8. stáció / 9. stáció /


 

1 válasz
  1. Kiss Lajosné
    Kiss Lajosné says:

    Fel nem foghatom!
    Bármennyire is próbálom, akarom,
    Nem megy, nem értem, nem tudom
    Honnan van számomra ennyi irgalom?
    Ennyi szeretet, megbocsátás, bizalom….
    Honnan Uram éveken át ennyi irgalom?
    Elmémet kínzó, adjon választ nekem,
    Értsem meg mért? Miért szeretsz engem,
    Annyi kudarc, annyi szégyen, félrelépés után,
    Hogyan szerethetsz még mindig?
    Miért ragaszkodol hozzám?
    Te most is bízol bennem, s a harcot nem adod fel
    Ahogy azt én már annyiszor megtettem.
    Fel nem foghatom!
    Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
    Csak némán bámul és csodálkozik,
    S kérdi újra meg újra:
    Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
    Fel nem foghatom!
    Gondomat viseled s jó vagy hozzám,
    Nekem adod mindennap jóságod ajándékát,
    De nemcsak nekem, hanem mindenkinek,
    Bárkinek, Nem válogatsz és nem méregetsz
    Ahogy azt én oly sokszor megteszem.
    Te mindenkit egyformán szeretsz!
    Hogyan tudsz ennyire jó lenni s én nem ?!
    Fel nem foghatom!
    Honnan ennyi könyörület, irgalom?
    Bűnös, gyarló életem ellenér
    Kész vagy megbocsátani bármikor,
    Ahogy megbántam vétkem,
    S elveted messze, nagyon messze,
    Hisz megígérted: nem emlékszel meg többé soha
    De soha éltem e rút fejezetére.
    Fel nem foghatom!
    Honnan számomra ennyi irgalom?
    Életem, minden sorba
    Némán hullik Előtted a porba.
    Íme itt vagyok: rongyosan, tépetten, gyarlón.
    Nincs szavam, nincs erőm, nincs hangom;
    Csak te vagy s remegő gyermeked,
    Itt vagyok hát, jöjjön aminek jönni kell!
    Ekkor szelíden s lágyan, de szorosan magához ölel,
    És büntetés helyett: Újra irgalmát ajánlja fel.
    Fel nem foghatom!
    Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
    Csak némán bámul s csodálkozik,
    S kérdi újra meg újra:
    Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
    Fel nem foghatom! Ámen!

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.