Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Addig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat; ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra; megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.
Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.
Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér, megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.
Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, s ezt mondta: „Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?”
Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt: „Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”
A két testvér egyszerre kérdezték a már távozó Mestertől: „És mi legyen a híd neve?”
Erre a Mester így felelt: „Megbocsátás!”
Mt 18, 32-35
Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”
TIPP:
Néha kemény dió a megbocsátás. Megbocsátani, és megbocsátva továbblépni. Azt jelenti, hogy elengedem féltve őrzött sérelmeimet és nehezteléseimet. A mai nap mi az, amit el tudsz elengedni?
Kedves Ágnes!
Mielőbbi gyógyulást kívánok, sok szeretettel !
A számomra nem igazán az engem ért esetleges sérelem megbocsájtása a probléma. A másokat ért sérelemmel nem igazán tudok mit kezdeni. Különösen akkor, amikor ennek a „másik” számára súlyos következményei vannak. Például: ha hanyagság, előítélet vagy bármi hasonló ok miatt valaki súlyos beteg lesz, esetleg meg is hal. Sokszor az ok és következmény között hosszú idő telik el, és a kár helyrehozására tett minden kísérlet eredménytelen. Tenni már persze nem sokat lehet, de a „csendes harag” hosszú évekig velem marad. Tudom senki nem tökéletes, mindenki hibázik. ÉN IS. Ilyenkor magamra is haragszom, szégyenlem magam, és ez is tartósan megmarad.
A mai nap olyan volt a munkahelyemen (ált.isk.), mintha péntek lett volna. Alig figyeltek a gyerekek az órákon, de a márc. 15-i megemlékezésen, amit az iskolatársaik készítettek, arra odafigyeltek, tetszett nekik. Ezért ma elengedtem az órai fegyelmezetlenségeket. 🙂
Kórhácban vagyok lassan egy hete. Igyekszem minden negatív dolgot elengedni. Ez a kórházi rêsz olyan mint egy szanatórium. Kedves emberekkel, szakemberekkel. Volt viszont nagyon rossz tapasztalatom az elmúlt idõben, ami miatt jött az embólia. Na azt a pár napos hanyagságot kell elengednem! Hála és áldás, hogy jól végzõdött a történet. Bizakodom a jó folytatásban!
Kedves Ágnes!
Jobbulást kívánok!
Köszönöm szépen..
Kedves Ágnes!
Mielőbbi teljes gyógyulást kívánok!
Köszönöm szépen.