Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Addig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat; ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra; megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér, megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, s ezt mondta: „Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?”

Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.

Erre a Mester így felelt: „Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”
A két testvér egyszerre kérdezték a már távozó Mestertől: „És mi legyen a híd neve?”
Erre a Mester így felelt: „Megbocsátás!”

Mt 18, 32-35
Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”


TIPP:

Néha kemény dió a megbocsátás. Megbocsátani, és megbocsátva továbblépni. Azt jelenti, hogy elengedem féltve őrzött sérelmeimet és nehezteléseimet. A mai nap mi az, amit el tudsz elengedni?

8 válaszok
  1. Dr. Vámois Katalin
    Dr. Vámois Katalin says:

    A számomra nem igazán az engem ért esetleges sérelem megbocsájtása a probléma. A másokat ért sérelemmel nem igazán tudok mit kezdeni. Különösen akkor, amikor ennek a „másik” számára súlyos következményei vannak. Például: ha hanyagság, előítélet vagy bármi hasonló ok miatt valaki súlyos beteg lesz, esetleg meg is hal. Sokszor az ok és következmény között hosszú idő telik el, és a kár helyrehozására tett minden kísérlet eredménytelen. Tenni már persze nem sokat lehet, de a „csendes harag” hosszú évekig velem marad. Tudom senki nem tökéletes, mindenki hibázik. ÉN IS. Ilyenkor magamra is haragszom, szégyenlem magam, és ez is tartósan megmarad.

    Válasz
  2. Király Ildikó
    Király Ildikó says:

    A mai nap olyan volt a munkahelyemen (ált.isk.), mintha péntek lett volna. Alig figyeltek a gyerekek az órákon, de a márc. 15-i megemlékezésen, amit az iskolatársaik készítettek, arra odafigyeltek, tetszett nekik. Ezért ma elengedtem az órai fegyelmezetlenségeket. 🙂

    Válasz
  3. Fábián Àgnes
    Fábián Àgnes says:

    Kórhácban vagyok lassan egy hete. Igyekszem minden negatív dolgot elengedni. Ez a kórházi rêsz olyan mint egy szanatórium. Kedves emberekkel, szakemberekkel. Volt viszont nagyon rossz tapasztalatom az elmúlt idõben, ami miatt jött az embólia. Na azt a pár napos hanyagságot kell elengednem! Hála és áldás, hogy jól végzõdött a történet. Bizakodom a jó folytatásban!

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük