17. nap: Uram, nyúlj le lelkünk mélyére! (03.10.)

Ter 37,17-20
József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.”

Nyúlj le lelkünk mélyére, Uram, oda, ahol az irigység lelke lakozik bennünk.
Mutasd meg, tapints rá – ha fájdalmas is -, mennyi kárt tesz életünkben az irigységtől elferdült szem, mennyi jó ötletnek és tanácsnak vagyunk akadályai és gátjai, csak azért, mert nem mi találtuk ki. Mennyi tett és szolgálat nem kapja meg méltó elismerését és jutalmát, mert nem mi voltunk azok végrehajtói, és ha arra nem is érzünk elég gonoszságot magunkban, hogy megöljük más jóságát, de azt már nem mérjük le erkölcsiségünk mértékén, hogy elhallgatjuk, vagy észrevétlenséggel sújtjuk „versenytársunkat”.

Vedd le lelkünkről a sértődöttségek, a dacosságok, a keserűségek szempontjait és óvj meg az ellenkezés és versengés káros törtetéseitől és káros tevékenységeitől. E bilincsektől felszabadult lelkünket segítsd nemes szárnyalásra és szívélyes emberségre!
(Belon Gellért)

A témához kapcsolódik ez a rendkívül elgondolkodtató, 3 perces videó:

TIPP:

Gyakoroljuk ma a nagylelkűséget, a nagyvonalúságot, az ajándékozó szeretetet!