27. nap: Ha Istenhez fordulok, Ő betölti szívem vágyait (03.20.)

Csókay András majd 30 évvel a háta mögött sokat elért a szakmájában, amire egy idegsebész vágyhat, ám ő a mai napig keresi, hogy milyen módon tudna még segíteni az embereken.

A segíteni vágyás vitte Nigériába is. Így vallott:

A Szűzanya hívására mentem. Ott kezdődött az egész, hogy 2016-ban elzarándokoltam Međugorjéba, ahova meghívtak egy tanúságtételre. Ott találkoztam egy nigériai atyával, Francis Chiawával, akivel elkezdtünk beszélgetni, majd imádkozni. A közös imádság után egyértelművé vált számunkra a Szűzanya hívása, hogy szervezzünk egy idegsebészeti orvosi missziót Nigériába. Megbeszéltem az atyával, hogy 2016. december végén kimegyek felmérni a terepet. Kimentem, és végigjártunk kilenc, katolikus egyház által működtetett kórházat ott, Anambra szövetségi államban. 

Csókay András történetét azért hoztam most Neked, mert jól mutatja azt, hogy ha őszinte imádságban Istenhez fordulok – akár a leghétköznapibb dolgokban is -, akkor Ő megmutatja a helyes irányt.

Az első és legfontosabb a hozzáállásom: van-e erős hit bennem, mint a királyi tisztviselőben?

Jn 4, 46-50
Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt. Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!” Jézus megnyugtatta: „Menj csak, él a fiad!”

A második, hogy ezzel az erős hittel tudok-e Istenre figyelni, hogy meghalljam az Ő hívását, iránymutatását.

---

TIPP:

Kérem ma a hit ajándékát Jézustól, ahogy az apostolok tették: „Uram, növeld bennünk a hitet!” Utána pedig keressek olyan alkalmat, amikor egy kicsit elcsöndesedhetek, hogy ebben a csöndben meghalljam az Úr halk hangját!