Jn 5, 2-8
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt, nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon. Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is. De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” „Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.” Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!”

38 évnyi várakozás – azért ez nem semmi. Nálam is előfordul, hogy akár évekig hordozok sebzettségeket, terheket, amelyekből jó volna „meggyógyulni”, de valahogy nincs erő, szándék, valódi elhatározás. Csak olyan „unalmas” beletörődés. „Úgy sem lehet mit tenni” – hozzáállás.

Jézus tőlem is megkérdezi: Meg akarsz gyógyulni? Tényleg meg akarsz gyógyulni? Tényleg meg akarsz szabadulni a sebzettségeidtől? Tényleg?

A böjt is segíthet ebben a gyógyulási folyamatban:

Az első lépés, hogy a világból érkező, olykor egészen vakító reflektorfények helyett Isten tekintetét keressük, aki a rejtekben is lát. Kicsiny, nem látványos, de konkrét és magunkon mindennap számon kérhető vállalásokat tegyünk, figyelembe véve, hogy testi-lelki adottságaink, körülményeink folytán mások a lehetőségeink, és persze teherbíró képességünk sem egyforma. A keresztény böjt nem testünk büntetése, sanyargatása, hanem szellemi-lelki Istenhez fordulásunk fizikai vetülete. Testünk a böjtöléssel vesz részt az Istenre figyelésben, és ez visszahat a lelkünkre: érzékenyebbé tesz az Istentől érkező apró jelekre, indításokra. Az imádság, böjt és irgalmasság egymásból fakadjon, ne puszta külsőség, erőpróba, izzadságszagú erőlködés legyen, hanem újfajta, bensőséges találkozás Istennel és testvéreinkkel.

Urunk Jézus, ha komolyan vesszük az intő szót, hogy porból lettünk, s a porba térünk vissza, bizony egy kicsit megrendülünk. Nem könnyű szembesülnünk azzal, hogy terveinkről, álmainkról, mindarról, amiért nap mint nap fáradozunk, kimondatik, hogy velünk együtt az enyészeté lesz. Add, hogy a nagyböjtben megtanuljunk leszámolni illúzióinkkal és légvárainkkal, s elfogadjuk, hogy nem is kell másnak lennünk, mint pornak: Isten kezében, az ő Leheletével ez a por megtelik élettel, és abba a dicsőségbe emeltetik, mely a Te osztályrészed az Atya jobbján.
Barsi Balázs OFM


TIPP:

Mi az, ami most aggaszt? Az egészségem? Egy konfliktus a másik emberrel? Egy elvégzendő feladat?
Most elmondom Istennek az aggodalmaimat és ráhagyom a megoldást. Közben pedig testileg is vállalok valamilyen böjtöt, hogy még inkább Rá figyelhessek, az Ő jelenlétében lehessek.

4 válaszok
  1. Krisztina Berezvay
    Krisztina Berezvay says:

    Persze mindig vannak sebeink, de azt mondhatom, hogy Isten már annyi minden lelki betegségből meggyógyított, és gyógyít a mai napig is. Mindig küldött embereket, akik segítettek a gyógyulásban. Hála Neked Istenem!

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Hozzászólás a(z) Krisztina Berezvay bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük