Rebecca Townsend, a connecticuti tinédzser még tizedik osztályban írt magának bakancslistát az egyik órán. Három dolgot akart mindenképpen teljesíteni mielőtt meghal: eljutni Spanyolországba, csókolózni esőben és megmenteni valakinek az életét.
Nyúlj le lelkünk mélyére, Uram, oda, ahol az irigység lelke lakozik bennünk.
Mutasd meg, tapints rá – ha fájdalmas is -, mennyi kárt tesz életünkben az irigységtől elferdült szem, mennyi jó ötletnek és tanácsnak vagyunk akadályai és gátjai, csak azért, mert nem mi találtuk ki.
Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog.
Milyen kicsik, tehetetlenek vagyunk sokszor. Mennyire mindenre nem vagyunk képesek, bármennyire is szeretnénk. Mennyire rászorulunk mások segítségére, az Isten irgalmára.
A parton ültünk némán, néztük a folyót, ahogyan a sötétben úszó fényektől megcsillantak lágy hullámai….
Egyszer csak azt kérdezted:
– Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?